Lányok, szerintetek mit kell tennetek a jól működő kapcsolat létrehozása és fenntartása érdekében?

Az a kapcsolatom ami a legjobban működött kb ilyen volt:

- sok közös volt bennünk, hasonló dolgokkal szerettük eltölteni a szabadidőnket, hasonló humorérzékünk volt

- több mint 3 évig tartott a kapcsolat, és sosem laposodott el, ugyanúgy jártunk randikra mint az elején, folyton próbáltuk meglepni egymást valami aprósággal, nem "kényelmesedtünk bele" a kapcsolatba

- ha egyikünknek valami gondja volt, akkor a másik nem vette félvállról, hanem vagy igyekeztünk megtenni amit a másik kér, vagy pedig meghallgattuk és komolyan vettük ha a problémájáról beszélt (ergo nem volt az, hogy "jólvan na, nem kell hisztizni")

- vonzódtunk egymáshoz, végig jó kémia volt köztünk

Persze voltak negatívumok is, de ez volt az a kapcsolatom ami a legjobb emlékeket hagyta bennem, és ilyet is szeretnék a jövőben.

Hogy nekem mit kell tennem?

Hmm.. Az eddigi tapasztalataim alapján elvárni minimum annyit, amennyit én is megteszek.

Volt már, hogy költöztem, és új munkahelyet kerestem, mert a páromnak költöznie kellett valami új munkahelyet miatt, volt olyan is, hogy gyakorlatilag a párom anyja voltam, mert nekem kellett megtanítani, hogy hogy viselkedjen felnőttként, és olyan is, hogy szinte semmi érzelmi támaszt nem kaptam, hanem csak jobb időkben ment jól a kapcsolat, baj esetén viszont magamra maradtam.

Szerintem a nők többségén nem kell számon kérni, hogy tudja-e, hogy hogy kell viselkednie egy kapcsolatban. Nem véletlen hogy a házas nők hajlamosabbak a depresszióra, és nem a házas férfiak.

Amit mindkettőnknek kell tenni: szeretni, támogatni egymást, gondoskodni egymásról, figyelmesnek lenni egymás iránt, őszintének, becsületesnek és hűségesnek lenni egymás felé. Törekedni rá hogy a másik boldog legyen. Bízni egymásban.

Eddig egy (a jelenlegi) kapcsolatomban működik.

Szerintem a jól működő kapcsolat titka annyi, hogy megismered a másikat, majd ha úgy döntesz, hogy oké, ő nekem megfelel, akkor TÉNYLEG elfogadod a párod olyannak, amilyen.

Nekem ment tropára kapcsolatom azon, hogy a párom nem bírta felfogni, hogy kib.szott lelkis vagyok, és hogy nem őt hibáztatom a problémáimért, hanem nekem csak annyi kell, hogy megölelgessen. Nem, ő eldöntötte, hogy én csak azzal a céllal lehetek szomorú, hogy őt manipuláljam, és erről engem is megpróbált meggyőzni.

Ha energiát rakott volna abba, hogy ne a saját lencséjén keresztül nézzen, hanem ténylegesen megismerjen, akkor nem hagytam volna el azért, mert besokalltam amiatt, hogy olyan embernek állított be, amilyen nem vagyok.

De van ennek inverze is, nekem sok munkámba telt elfogadni, hogy amikor a férjem visszavonul a fejébe, akkor nem engem utasít el, hanem neki szimplán ez a "csak van" állapota.

Szóval a tapasztalataimból kiindulva az a lényeg, hogy akard ismerni a párod, és fogadd el, hogy te csak a saját életednek vagy a főszereplője. Ha ez megvan, meglesz a tisztelet is, a tolerancia, a határok, stb. Persze ehhez az akarathoz meg elköteleződés kell, szóval mondhatjuk, hogy szerintem a jó párkapcsolat titka az elköteleződés a jó párkapcsolat fenntartása mellett. :)