Elküldjem neki az üzenetet? Én nő, ő férfi.

Nem biztos, hogy egy idősebb ember kockáztatná a melóját egy titkos kis digi-dugi miatt. Ha így lenne, nyilván tudnál róla. Ez meg a leírtak alapján részéről emberi viselkedés, amit te nagyítasz fel, mert bejön neked.

De tégy, ahogy jónak látod.

"meresztgetjük egymásra a szemünket"

Farkasszemet néztek? Lehet csak boxolni akar.

Tudom hogy a szorongásod nehezítené, de miért nem mész oda hozzá egyik szünetben és mondod neki, "menjetek ki a városba és igyatok meg egy kávét, egyedül nincs most kedved menni". Ha "múltkor felbátorodott" már, biztos nem mondana rá nemet.

Szemtől-szembe nekem a tapasztalat azt mutatja, jóval gyorsabban és kötetlenebbül zajlik az ilyen.

Az igazság az, hogy a férfi nem mer kezdeményezni, hátha gond lenne belőle, hiszen munkahelyen történik.

Lehetséges,tetszel neki, de mint emíltettem, a munkahelyi kötöttségek ezt nem engedik meg.

Ha nem is munkahelyen, de ha sikerülne egyszer úgy kimenni a munkahelyről, hogy egymás után vagy mellett, akkor talán könnyebb lenne.

Sőt, ha az ajtóban előre enged és Te megköszönöd neki, akkor onnan talán elindulhat egy beszélgetés, ha még utána is mondod, hogy köszönöm, mert én x,y irányba. És egy gyors kérdéssel még meg is célzod, hogy ő is arra jön.

Nem a neveltetésed miatt van. Azért van, mert sok a görcs és a gátlás benned. Azért van, mert szorongsz. Mit szeretnél, hogy a félelmeid irányítsák az életed vagy a vágyaid?

Azt írod, hogy nem vagy már fiatal. Mégis sok fiatal is túl tud lépni a félelmein. Az idő múlásával nem lesz bölcsebb az ember csak öregebb. Bölcsebb akkor lesz, ha fejlődni és tanulni is tud közben.

Minden ember fél. A bátorság nem a félelem hiánya. Éppen ellenkezőleg, akkor tud a legbátrabb lenni az ember, amikor a legjobban fél. Az egyetlen, ami ilyenkor a segítségedre lehet az az oroszlán szíved. Merítkezz ebből, mert ez mindig ott lesz neked. Képzeld el, hogy felmész egy magas ugró toronyba, az ösztöneid azt sikoltják, hogy ne ugorj le. Akkor mégis miért teszed meg? Azért mert át akarod lépni a korlátaidat. Erősebb akarsz lenni a félelmeidnél. Tedd meg és ugorj. Lehet hogy fájni fog, lehet hogy nem, de azt elmondhatod, hogy te megtettél minden tőled telhetőt és átlépted az árnyékod.

Lehet, hogy elkeserítő lesz, amit írok, de szerintem valószínűleg annyira nem tetszel neki, amennyire te gondolod. Mivel szemeztetek egymással párszor (tehát nem arról van szó, hogy eddig észre sem vett), és rég kinőttetek mindketten a kamaszkorból, ha szeretne valamit tőled, már legalább egy odacsúsztatott cetlin elhívott volna egy teára. Férfiként írom neked, hogy a férfiaknak sok nő tetszeni tud akár egyszerre is, és jól esik összemosolyogni velük, de ez még nem azt jelenti, hogy az ember kivétel nélkül mindegyikükkel kapcsolatot akar. Más a tetszés és más a célzott társkereső szándék, s az egyikből nem feltétlenül következik a másik.

Szerintem egyébként te nemcsak azért nem írsz neki, mert görcsölsz, hanem igazából félsz is attól, hogy visszautasít. Szeretnél még legalább reménykedni, s félsz, hogy az álmodozás lehetőségét elveszíted.

Viszont ebből a patthelyzetből csak egyetlen aktív kiút van: veszel egy nagy levegőt, és meghívod SMS-ben mondjuk egy rövid vasárnapi sétára. Egyszer kell csak bepötyögnöd és elküldened, utána túl vagy az egészen, mint egy foghúzáson. Onnantól már az ő térfelén a labda, s nyugodt lehetsz: 24 órán belül ki fog derülni, hogy akar-e tőled valamit, vagy sem. Akár így, akár úgy, tiszta víz kerül a pohárba és hosszú távon mindkettőtöknek jobb lesz.