Párkeresésben az 'IGAZI' fogalma nem hatalmas kamu?

De, az. Tudod, mint amikor valaki azt mondja, hogy megvette állmai lakását, ezt: [link]

Miközben ugye...van ez is: [link]

Az "igazi" csak ilyen kitalált, mesebeli koncepció, amivel a nők elutasíthatják az átlagos és az alatti pasikat. Meg ezzel magyarázhatják egy szóban a túl magas elvárásaikat, hogy "igazi".

Aki "megtalálja" az meg elfogult mert szerelmes, szóval jóhogy azt fogja mondani rá, hogy "ő az igazi". Mi mást mondana?

Az igazi valóban nem ÚGY létezik, mint egyetlen és utánozhatatlan. Ráadunk.Ráadásul nekünk magunknak is "igazivá" kell válnunk. Nem is illünk össze mindenkivel. Van, akit az első pillanattól rühellünk, van, aki közömbös számunkra, van, aki tetszik, van, akit kedvelünk, és van, akinek egyetlen pillantásától megroggyan a térdünk. Ezt az utolsó kategóriát nem könnyű megtalálni, de nem is lenne jó, ha rögtön az elején belebotlanánk, mert nem megszerezni nehéz valakit, hanem megtartani. A kezdeti botladozások arra valók, hogy tanuljuk a szerelmet. Tanuljuk kezelni az érzelmeket, megismerjük a másik nem lelkivilágát, gondolkodásmódját, ami homlokegyenest az ellenkezője a miénknek. Ez a megtartási folyamat, a kapcsolat ápolása, a másikra való odafigyelés tesz bennünket igazivá, és viszont.

A köznyelv egyébként azt aposztrofálja igazinak, aki mellett a kezdeti rózsaszín köd minden hibát eltakar. Mert ilyen személy bizony létezik! Ilyenkor történik az, hogy a tisztes családapa "hirtelen megbolondul" és lelép a bérszámfejtő Gizikével. Ilyenkor történik, hogy az addiktológus főorvos asszony, gyerekeket, szerető férjet, imádott munkát elfelejtve megszökik az alkoholista hajóskapitánnyal. Ezer ilyen történet bizonyítja az észveszejtő szerelem létét.