Szerintetek egy magányos férfinak egy olyan párkapcsolat sem jönne össze soha, ahol nincs testiség/szex?

1. Ilyenek általában összejöhetnek, mert még 150 kilós nőkre is nagyobb a kereslet, mint aszexuális lányokra. Persze nyilván egy modellkülsejű aszexuális lány már csak reprezentatív célokra is jobban kell, hogy mutogassa a férfi mert ugyebár a hálószobába senki nem lát be, ahogy az autón/házon se látják mennyi hitel van még rajta. De átlagos aszexuális lányoknak, főleg ha még visszahúzódóak is, nagyon nehéz dolguk van.

2. Ahogy az első mondja, ezek a kapcsolatok sokszor úgy indulnak, hogy egy nő összejön egy férfivel, aki bejön neki, de az adott férfinek nagyon alacsony a libidója vagy csak öregszik és drasztikusan csökken, emiatt a nő kivan, hogy kezdeményezne, de akkor sem akar a férfi semmit. Meg van a másik változat, mikor a nő eleve célzottan keres jóravaló vagy pénzes pasit, a vonzalom különösebben nem számít, a szexet házimunkaként éli meg és idővel jön a fejfájás. Esetleg kommunikációs problémák vannak, amiben MINDKÉT FÉL hibás, mert nem lehet csak arra fogni egyik oldalról sem, hogy rossz a szex. Ha rossz, akkor nem kell összeházasodni, ha régen jó volt, de rossz lett, akkor meg meg lehet beszélni. Ha meg megváltoztathatatlan, akkor el lehet dönteni, hogy szakítás vagy nyitott kapcsolat legyen.

Ez ismeretség, vagy barátság volna.

Különben a "rossz külső" - nél elgondolkodnék adott férfi helyében. Rossz külsejű" férfiaknak szerintem a belső tulajdonságaik, stílusuk miatt nem jön össze a kölcsönös szerelem, plusz a külsőt érintve az ápolatlanság, ízléstelenség játszhat még közre. Pl. egy ronda valaki, ha ízlésesen öltözik, van stílusa, igényes, nem büdös, vagyis nem ápolatlan, és férfiasan határozott fellépésű, intelligensen vagány, humoros, akkor szerintem sokaknak lehet vonzó. Persze kell az is, hogy talpraesett legyen, céltudatos.

#4: Az a baj, hogy itt azt várjátok, hogy valaki csak mert vannak bizonyos genetikai adottságai (amiről nem tehet) változtassa meg a személyiségét.

Ugyanis az édeskevés, hogy az alap ápoltsági szintet hozza és kerüli a minden kultúrkörben cikinek számító dolgokat, mint zokniszandál.

Sajnos a társadalomban a belsőt túlságosan formálhatónak gondoljuk, miközben az alapszemélyiség ugyanúgy egy született adottság, mint a külső, mindkettőn csak mérsékelten lehet változtatni. Még a rugalmasság, alkalmazkodóképesség, toleranciaküszöb is az alapszemélyiség része, hogy kinél mennyire alacsony vagy magas. De ettől függetlenül csak mert egy mélyvizi búvár 10 percig is bírja víz alatt az átlagember meg csak 1-2 percig, még ugyanúgy egyiknek se lesz otthonos a víz alatti környezet (hiszen nincs kopoltyújuk).

Ugyanígy van ez azzal, hogy öltözz ilyen olyan ruhákba (ami életidegen) vagy gyúrd ki magad.

És amúgy érdekes, hogy mikor a nőknek adnak hasonló tanácsokat, legtöbbször olyanokat, hogy

- fogyjon le

- növessze meg a haját

- sminkeljen, öltözködjön nőiesebben

akkor már szemét gonosz férfi fogadja el őt úgy, ahogy van.

De persze a férfi forduljon 180 fokos fordulatot akkor is, ha amúgy TÁRSADALMILAG semmi baj nincs vele, csak a nők mércéjét nem üti meg.

Kb. mintha a szexuálisan prűd bölcsész könyvmoly csajból akarnál kacsaszájú, műmellű bevállalós káma-sutra istennő plázacicát csinálni és ha ő ezt (jogosan) megtagadja, akkor széttárnád a karod, hogy "Hát akkor így jártál, fogadd el az örök magányt."

Félreértetted, amit írtam.

Arra az esetre értettem a 4-ben leírtakat, ha valaki változást szeretne, és azt hiszi, hogy most azért sikertelen, mert férfi létére pl. túl alacsony, vagy vékony, vagy rodább az arca, és úgy érzi, hogy ezek miatt nem szerethető. Erre írtam, hogy itt NEM ezzel lehet a gond.

Amit írtál, arról annyit, hogy sok férfi akkor is leszólja a nőt, ha az nem igénytelen, nem buta, nem csúnya, nem férfias, csak mondjuk nem 50kilos, magassarkús csodabálvány, hanem mondjuk pl. átlagos méretű. Sajnos férfi nem ösztönös inkább, mint női, már ha csak a genetikát vesszük, akkor is. Kérdés, hogy az erre épülő intelligencia mennyire tud hatékony felsőbb irányítást gyakorolni ezen a születési dolgon.

Ezt mutatja a példád is: egyből kacsaszájra gondolsz, míg én a külsőt max az öltözködésIG értettem-közte a zokni szandállal is, igen. Nem azt írtam, hogy szedjen tömegnövelőt, vagy menjen plasztikáztatni, hajat beültetni stb.

Sok férfi van, aki nem a szeretet:) perspektívájából néz átlagos nőkre, és tudod olyat sokat látni, hogy szép nők kb. Quasimodo-típusú férfiakkal andalognak, de olyat nagyon ritkán látok, hogy Adonisz-típusú hím mászkál egy nem túl mutatós nővel...sőt talán nincs is.

Persze mindig igaz, tisztelet a kivételnek, aki nagyon hamar el is kel.:)

"Sok férfi van, aki nem a szeretet:) perspektívájából néz átlagos nőkre, és tudod olyat sokat látni, hogy szép nők kb. Quasimodo-típusú férfiakkal andalognak, de olyat nagyon ritkán látok, hogy Adonisz-típusú hím mászkál egy nem túl mutatós nővel...sőt talán nincs is."

Gyere már el egyszer Budapestre, sétáljunk már egyet, mert épp az ellenkezője tapasztalható. Fordított eset általában három esetben szokott lenni.

1. Külföldi, főleg mediterrán vagy szláv pár. Ott valóban a férfi lehet full igénytelen pocakos kopaszodó Torrente forma is szépségkirálynő kategóriájú, ránézésre 10+ évvel fiatalabb nővel.

2. Tinik, akik még talán 18-ak sem múltak el. Ebben az időben még gyerekkori barátságból kialakulhat szerelem. Ismétlem, szerelem, nem a felnőtt és idősebb korban tapasztalható "Valójában tökre összeillenénk a Bélával és hát nem is hányom el tőle magam még ha nem is az esetem, de hát nem csak testiségből áll a világ, akivel testiség volt az mind gyökér volt a Béla meg 90%-ban passzol hozzám aztán majd megszeretem valahogy, elvégre nagyanyáink is így tettek anno." dolgokra.

3. A férfi gazdag, vagy a csaj nagyon buta és a csávóról te külső szemlélőként hamarabb levágod, hogy a semmire vág fel, a nő viszont elhiszi. Esetleg nem is pár, ha jobban megnézed, csak a férfi kolléga oda van a nőért, annak meg talán fel sem tűnik, hogy néha-néha átfogja a derekát meg olyan nonverbális kommunikációt folytat EGYOLDALÚAN, amiből a felületes szemlélő azt látja, hogy esetleg ők egy pár.