Mekkora lehet a társadalomban azoknak a nőknek az aránya, akiktől az incelek rettegnek?

Nyilván bármennyire is szélsőséges a nézetük, abban van igazság, hogy ahány ember, annyiféle hozzáállás akár az élethez, akár a párkapcsolatokhoz.

Tehát valóban létezik az a típusú lány, aki teljes mértékben alárendelődik egy férfinek, nem is tudna másképp létezni, a pszichológus sem tudja megmenteni, mert mindig újra és újra hasonló típus iránt fog szerelmet érezni.

Egyszerelmű lányok is léteznek, akik csak egy férfit tudnak szeretni még akkor is, amikor már máshoz mentek feleségül, mindig lesz egy olyan exük, akik az ideális.

Ahogy aranyásók is és nem csak a Várkonyi Andrea életszínvonalon. Az aranyásás nem vagyoni kérdés, hanem inkább mentalitás. Vagyis mennyire motiválja az adott nőt az adott férfi anyagi helyzete a párválasztásban. Először beleszeret a férfibe, aztán örül neki, hogy az adott férfinek van vagyona, x egzisztenciája, vagy miután megtudja a férfi helyzetét kezd felcsillanni benne a dollárjel, hogy neki valójában milyen előnyös lehet az adott szituáció. Utóbbi esetben szerelemről nem beszélhetünk, de ha abból indulunk ki, hogy van x mennyiségű hivatásos prosti meg pornós, aki bizonyos összegért szinte bárkivel hajlandó bármire, vadidegenekkel is olyan módon, hogy nem élvezi, illetve hozzávesszük, hogy nő tud elérni orgazmust egy műanyagrúd által is, pluszban a hivatásos prostitúció társadalmi megvetéséből eredő látenciát (vagyis több nő gondolkodik el a dolgon, mint ahány ténylegesen meg is teszi), akkor elég szép mennyiség lehet olyan nőkből, aki igazából "ha ló nincs szamár is jó, de nyerjek rajta valamit, legalább egy odaköltözési lehetőséget" módon gondolkozva vág bele párkapcsolatokba.