Belegondolt már itt valaki, hogy igazából az internetes vélemény a valós és a való életbéli vélemény a visszafogott/kontrollált?

Szokták mondani, hogy az interneten mindenki bátrabb, főleg névtelenül, arctalanul. De ez azt is jelenti, hogy a legtöbb ember, aki itt válaszol vagy kérdéseket tesz fel, az a való életben ezt a véleményét nem meri vállalni, vagy nem ebben a formában, illetve annak fényében, hogy itt mennyien ítélik el vagy szólják le egy adott véleménye miatt, a való életben ezt a véleményét vagy nem mondja ki, vagy inkább nem mond semmit, esetleg neki is ugyanaz lesz a véleménye, mint a társaság többségének, vagy valami mainstream polkorrekt, szélsőségektől mentes vélemény.

Introvertált emberként gyakran figyeltem meg, hogy például ugyanaz az ember, aki egy szélsőjobbos közegben a legaktívabban beszél a Dunábalövésről meg hogy milyen embercsoportokat kellene kiirtani, az a zsidó főnöke jelenlétében a céges csapatépítő tréningen átváltozik a legbarátságosabb emberré, aki semmilyen társadalmi vagy etnikai csoportot nem ítél el és külön kihangsúlyozza, hogy ilyen meg olyan nációba tartozó barátja, ismerőse van.

Vagy aki egy disznóvágáson pár pálinka után arról beszél, hogy régen nem voltak így elkanászodva a nők, amikor még verni lehetett őket meg a feministákat jól meg kéne dugni, nőtársaságban belőle lesz a legnagyobb fehér lovag, aki szerint soha semmilyen körülmények között nem szabad megütni egy törékeny virágszálat, esetleg előad egy sztorit, hogy rá késsel támadt az asszony és ő akkor is inkább állta a szúrásokat, minthogy megüsse, de hogy ő bizony megölné, de nem csak megölné, de fel is darabolná élve azt, aki megüt egy nőt. Aztán ha ilyenkor kapcsol, akkor átvált megint békés természetűbe, hogy nem, természetesen ezt nem gondolja komolyan, csak ilyenkor mindig annyira indulatossá válik, amikor ilyesmikről hall. Esetleg elkeni egy olyan történettel, hogy húgát vagy kedves nőismerősét megerőszakolták és ezért vannak ilyen feldarabolós gondolatai, de ő valójában nem agresszív, ő sosem tudja megütni egy virágszálat.

Vagy a pénzzel ugyanez. Egyik környzetben a pénztől leszel az élet császára és ódákat zeng róla, a másik környezetben meg ő a legszerényebb szürke mecénás, akinek mellesleg csilliárdjai lehetnének, de őt sosem érdekelte a pénz, neki a becsület és a tisztesség mindennél fontosabb.

Végül a személyes kedvencem, ami mostanság kezd egyre jobban terjedni, az "én őszinte ember vagyok, mindenkinek a szemébe mondom a frankót. Neked is megmondom, hogy sz..rul áll a hajad meg hogy a testtartásod nem megfelelő és én aztán bármikor a szemedbe mondom, ha nem tetszik valami, nem vagyok olyan kis sz..rkavaró mint x és y" utána meg a hátad mögött röhög rajtad és ugyanúgy kibeszél.

Van más is, aki úgy érzi, hogy tényleg inkább így gondolkodnak az emberek, ahogy itt, névtelenül, arctalanul véleményt formálnak és a való világ azért tűnik barátságosabbnak és békésebbnek, mert mindenki fosik és taktikázik, mivel egy élete és egy felépített hírneve van és lavírozik, nem akar kockáztatni szélsőséges vagy népszerűtlen vélemények megformálásával, illetve míg itt névtelenül, arctalanul nyíltan vállalhatja, hogy mennyire önző és szereti, ha körülötte forog a világ, addig élőben tudja, hogy dobbal nem lehet verebet fogni?

Nem ijesztő, hogy milyen sok ilyen ember van? És a legtöbben nem is itt osztják az észt, hanem élik az önző életüket, mindenkin átgázolva.