Egy ilyen magányos farkas típusú fiú nem érdemel meg barátnőt?

Ó, ha ez "érdem" szerint működne, akkor sok embernek lenne akiknek nincs és sokaknak nem akiknek jelenleg van.

De még logikát sem nagyon lehet találni a szerelmi/párkapcsolati életben, hiába izzadnak a brit kutatók, a PUA főbohócok, psycho incel "forradalmárok" vagy a gagyi női magazinok.

Az en párom is magányos farkas kategória :-) Illetve már nem.

Nekem jobban bejön a magányos farkas tipus

"De még logikát sem nagyon lehet találni a szerelmi/párkapcsolati életben, hiába izzadnak a brit kutatók, a PUA főbohócok, psycho incel "forradalmárok" vagy a gagyi női magazinok."

Hát ami el akar adni valamit, illetve nem mondhat eretnekséget (mainstream píszí kényszer), az nem is fog közelebb vinni.

Amúgy egyfelől antropológia (elsőre eldől, hogy bejössz-e a másiknak), másfelől szerencse (jókor találkozz a megfelelő emberrel), harmadszor pedig aktuális lelkiállapot mindkettőtöknél (az se jó, ha te pozitív vagy, ő negatív vagy fordítva, pontosan az az optimális, ha az adott időben és helyen a megfelelő módon tudsz kapcsolódni hozzá).

Ezen felül az összes többi már részletkérdés.

4.

Na igen, de ez a három tényező külön-külön is annyira szubjektív, hogy egyiket sem lehet pontosan meghatározni, vagy a "nyerő receptet" kitalálni, ahogyan ez a négy tábor igyekszik egymást túlharsogva.

Logikusan nehezebben talál párt az, aki kevesebb lehetőséget ad magának. De nem lehetetlen.

A másik viszont, hogy sokszor nem véletlen vagy tudatos, ha valakinek nincsenek barátai. Nem kell extrovertáltnak lenni, de azért jól jön a pszichés egészséghez, hogy legyen 1-2 bizalmasod az anyukádon túl (ha ő egyáltalán az), akinek a szemén keresztül kívülről láthatod magad. Tehát tudjál bizalommal kötődni, érzelmeket kifejezni és ebben legyen felnőtt-felnőtt relációban gyakorlatod.

Az a már fura vagy gyanús és taszító is lehet, ha "mindenki hülye", vagy "úgyis jobb/szerencsésebb nálam" (tipikus önsorsrontó, aki mások hibáztatásával van tele), vagy ha autisztikus vonások miatt nem tudsz vagy csak nehezen kapcsolódni, mert nem egyszerűen érted, tanultad meg a játékszabályokat. Ezeket lehet viszont úgy 40 éves korig fejleszteni, ha hajlandó vagy kilépni a komfortzónádból (később is változhat még a személyiség, de ahhoz inkább már valami irdatlan nagy trauma, hajtóerő kell).

Először is, ha magányos farkas lennél egy Lonardo Di Caprio kinézettel, akkor nem lenne gondod a csajozással.

Gondolom vasággyal 50kg típus vagy. Ha ez utbbi a helyzet, akkor j eséllyel nem lesz csajod sosem. Kivéve, ha férfit csinálsz magadból. Eljárhatnál kondizni, vagy evezni vagy bokszolni, mittudomén. Lennének haverok, majd csajok is.