Akiket zavar az itteni incelek síránkozása, hogyan kéne változtatni?

#75: "Kihangsúlyoznám, hogy most az érzelmeket nem vettem figyelembe, természetesen ha beleszeretek a törpébe, nem fogom a gazdagot választani."

A nők kémiának hívják a külsőt, mert úgy kevésbé tűnnek számítónak, meg jobban fel lehet vállalni utólag a ciki dolgokat is (pl. az alvilági formával összejönni, mert beütött a kémia jobban hangzik, mint a "nedvesedem az izmos, tetkós kreol testének látványától és a férfias agresszív viselkedésétől").

És érzelemnek azt, amikor anyagi okokból vagy gyerekvállalás céljából megalkudnak olyan mellett, aki nem az ideáljuk.

Bochkor Gábor is annyira hasonlít Mészáros Lőrincre. Mint két tojás... (ja, nem).

Meg Damu Roland is mintha a kiköpött fiatal Andy Vajna lett volna.

#78: "Mondjuk úgy 3-ukra mondanám azt, hogy átlagosan-jól néznek ki, ebből 2-nek van párja. 5-en teljesen átlagosak, mindnek van párja, a maradék 7 férfi pedig valamilyen szempontból előnytelen külsejű (alacsony, nem jóképű, elhízott, testi elváltozása van), 5-nek van párja.

(Egyébként akinek nem volt még sosem párja, ő pont a jól kinéző kategóriába tartozik, de ez azért biztos speciális)"

1. Az, hogy te kit látsz jónak nem reprezentatív arra nézve, hogy más nő kit lát jónak.

2. Valószínűleg akinek sose volt párja, de mégis jól néz ki, ott van valami, amit nem köt a baráti társaság orrára, nehogy ki legyen száműzve onnan. Főleg, mivel mondtad, vegyesen vannak nők is.

Hogy jönne le, ha ő kijelentné, hogy ő amúgy egy fuckboy és élvezi, hogy szingliként néha-néha megdug egy csajt?

Mi van, ha még ennél is cikibb dolgot kellene bevallani?

10 centi a farka mereven. Vagy korai magömléssel, erektilis diszfunkcióval küzd a sok pornó miatt. Esetleg meleg/biszex hajlama van? Esetleg egy anime karakterbe "szerelmes". Vagy éppen ide ír ki a gyakorira kérdéseket. :D

3. Akinek van párja, az még önmagában nem jelent semmit. Milyen külsejű, személyiségű és egyéb kvalitásokkal rendelkező párja? Mert nem ér összehasonítani, hogy az egyik csak mert jól néz ki, de amúgy egy 150-200-at kereső átlagmelós és lakása sincs lakik egy modellalkatú lánnyal együtt a lány saját lakásában és minden nap akár többször is szexelnek és boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatuk van.

Azzal, mikor valaki összejön egy +5 évvel idősebb, túlsúlyos, gyerekes anyukával úgy, hogy neki van saját lakása és közel félmilliós fizetése szoftverfejlesztőként és az anyuka költözik hozzá a gyerekkel.

Vagy külsőre összejön egy modellalkatú lánnyal, akivel mélyen hallgatnak a (nem létező) nemi életükről. Esetleg a lány belekerül neki havi 50-100 ezerbe és olyan igényei vannak, ami miatt a srác nem győz másodállást vállalni.

Ezek azok, amik erősen árnyalják a statisztikát, miszerint hány ember él párkapcsolatban.

#82: "Nekem bejönnek a gazdag, szexi álomtesttel rendelkező pasik. Ellenben a férjem és az eddig összes párom átlagos keresettel rendelkezett, normál külsővel. Én is egy átlagos nő vagyok, semmi olyan nincs bennem, ami miatt egy gazdag adonisz felfigyelne rám."

Tehát kimondtad, hogy gazdag, álomtesttel rendelkező pasikra gondolsz maszti közben, ha az erkölcsi szabályaid engedik, akkor le is fekszel velük, de van annyi önkritikád, hogy tudd: egy ilyen férfivel még ha lehorgonyozna melletted se járnál jól, mert valahol ráfizetnél a kapcsolatra, ahol nem akarsz (vagy szexuálisan, vagy aranykalitka lenne, esetleg szülőgép-konyhatündérnek kéne lenned), ezért inkább passzolod a lehetőséget.

És csodálkozol, amikor néhány férfi, akinek felnyílt a szeme és rájött erre, nem repes az örömtől, hogy a PÓTLÉK szerepére keresed őt a leendő gyerekeid apjának (ami még a korrektebb változat, mert így a férfi is lehetőséget kap a szaporodásra, csak az ár/érték arányt kell elemeznie, hogy megéri-e jobban egy távolkeleti béranya esetleg), illetve házastársnak, akit véres kardként mutogathatsz, hogy "ő a férjem" annak minden hátrányával együtt, viselje el az anyós-após, rokonságot, lakjon veled együtt, ahol kompromisszumra kell jutnotok minden apró-cseprő dologban. Jó esetben meg kap cserébe rendszeres szexet. Amit talán ki tudja mennyi korábbi alkalmi kapcsolatod kapott meg szintén a negatív hátrányok nélkül úgy, hogy nem verted nagy dobra.

"Tehát hiába jön be nekünk egy isten, de tudod ott vannak azok a fránya érzelmek. Amikor beleszeretsz a legrandomabb pasiba a társaságodból."

És ugyanúgy nem jelentkeznek a férfiak a szerepre, mint itt sem jelentkeznek arra, amikor valaki célzottan ismerkedne csúnya lányokkal...

Értelek egyébként. De te is értsd meg, hogy mi férfiak meg az ellentétes oldalon úgy látjuk, hogy ha arra kellenénk, hogy egy akkora felelősséget a nyakunkba vegyünk, mint egy gyerekvállalás (jobb esetben a nőnek nincs már sajátja, ami szintén felelősség), meg az együttéléssel járó terheket (amik jobb esetben kevesebb, rosszabb esetben több), akkor legalább annyira tiszteljetek meg, hogy vonzódtok hozzánk szexuálisan úgy, mint a gazdag félisten adoniszhoz.

Ha meg ez nem megoldható, akkor legyen bennetek annyi gerinc, hogy ne hazudjatok érzelmeket mögé, hanem mint régen az elrendezett házasságok, vagyon a vagyonnal meg tudatos gazdasági döntések, lakótársi kompromisszumok. Ennyire egyszerű.

És főleg ne nézzetek hülyének...

"Evidens, hogy minden nőnek tetszik a pénz, az izmos test. De amikor társat, párt választok magamnak, akkor az érzelmeket veszem figyelembe, nem azt hogy hány kockás a hasa."

Ezzel nincs semmi baj, manapság a férfiaknak tilos bevallani, hogy nekik meg a Margot Robbie tetszik, aki olyan az ágyban, mint Sasha Grey és olyan a családi háttere, mint Orbán Ráhelnek, főleg ha olyan szerelmes tud lenni, mint Amane Misa.

Csak mi hamarabb elfogadjuk a realitásokat és a 4 opcióból eldöntjük, hogy melyik milyen prioritási súllyal szerepel az életünkben.

"Amikor szar napom van és csak bőgni van kedvem, inkább bújok oda a "középszerű" párom mellé, akit szeretek, mintsem hogy egy 6 kockás pasit ölelgessek, akihez semmi érzelem nem fűz."

Mi is, mikor magányosak vagyunk, inkább bújunk össze és szexelünk egy Amy Schumerrel és nézünk utána összebújva közösen valami filmet, mintsem rendelünk egy fullos nőt a rosszlányokról, akinek kiperkálunk egy halom pénzt plusz a taxit és még flegmázik is, hogy csók nincs, csak gumis francia van és itt meg ott meg amott ne érj hozzá, de az a legjobb, ha te csak hanyatt fekszel, meg se mozdulsz, ő majd csinál mindent, majd 10 perc után már kezd egyre idegesebb lenni, hogy még mindig nem mentél el és közli, hogy neki biztosan nem lesz orgazmusa, arra ne várj, menj el gyorsan, aztán búcsú.

Sőt, egy olyan nőtől is jobban értékeljük, akivel fel lehet vágni a haverok előtt, de valójában a fél fizetésünket neki kell adni ahhoz, hogy velünk maradjon.

Ezt a tulajdonságot úgy hívják, hogy önbecsülés.

A baj inkább az, hogy nagyon sok nőnek valahogy annyira kézenfekvő az alárendelt szerep, hogy inkább van egy adonisz pasival akkor is, ha érzéketlen, akkor is, ha bunkó és akkor is, ha rendszeresen csalja őt vagy bántalmazza.

A feminizmus térnyerése óta meg annyi változott, hogy a nők is dolgozhatnak és lehet pénzük, így még el is tartják néha az ilyen adonisz pasikat és még büszkék is rá, hogy nekik van pénzük, nem kell pénzes pasi. Valóban, de átlagos külsejű sem...

És most lehet tükröt fordítani, hogy sok férfi is inkább k...rvázik, minthogy megtanuljon önzetlenebb lenni az ágyban, vagy sokan inkább pénzelnek egy üresfejű cicababát, minthogy olyannal legyenek, aki őszintén szeretné őket, de ez innentől már csak felesleges f...szméregetés.

Inkább azzal kéne foglalkozni, hogy ha férfi vagy, akkor értékeld a normális nőket, ha pedig nő, akkor nyiss a normális férfiak felé.