Egy viszafogottabb, csendesnek tűnő nőhöz miért nem jönnek oda a férfiak "barátkozni" sem? Főleg az olyan sem aki amúgy mindenkivel közvetlen?

#10 arra esetleg még nem gondoltál, hogy nem mindenki kompatibilis mindenkivel? Attól még, hogy neked nem jött össze náluk, nem feltétlen az ő hibájuk - valószínűleg nem tetszettél nekik és kész. Ha meg neked ez a típus nem jön be, tucatjával vannak a magabiztos, vagány nők, tessék náluk teperni.

Kedves Kérdező! Én is ilyen vagyok, 28/N. És teljesen aterzem. Én arra jutottam, azért nem jönnek oda hozzám, mert látszik rajtam, hogy nem vagyok egy közvetlen típus és ezért félnek tőlem még jobban, mint a közvetlen nőktől. Sajnos való igaz, hogy ha próbálnak is velem beszélgetni, én nem mindig tudok arra megfelelően reagálni, félénk vagyok. Szóval megértelek. Hidd el, vannak olyan férfiak, akik megküzdenek értünk és áttörve a falat látják, milyen értékesek vagyunk.

#11: Jó, akkor köss belém, mondjuk úgyis egyik fülemen be, a másikon ki, mint Trockijnak a csákány, ahogy Boncz Géza mondta. Tudom, semmi sem jó, mint a nyuszika és a sapka esete. Egyébként igen, tanultam a dologból, és ha tehetem, messzire elkerülöm a kérdezőhöz hasonló "nőket". Mert aki 30 évesen ennyire nyámnyila nyuszika, az nem nő. És aki 30 évesen itt tart, az már nem a félénkség/introvertáltság kategória, ott már jó eséllyel súlyosabb dolgok vannak a háttérben. 30 évesen nem ot kell tartani, hogy "pislogok a férfiakra, hátha kitalálják a gondolataimat", és nem is ott, hogy "befosok, ha közeledik valaki". A kérdezőhöz hasonló nőkkel rendszerint az a baj, hogy megrekedtek valami gyermeki fejlődési szinten, vágynak valamire, de ha ott is van a lehetőség, akkor is elmenekülnek. Egy ideig lehet ezt tolerálni, de felnőtt emberek nem szeretnek felesleges köröket lefutni, időt és energiát pazarolni. És aki 30 évesen ilyen problémákkal küzd, az a legnagyobb jóindulattal sem igazán nevezhető felnőtt nőnek.

Jól sejtettem, a "kedves" kérdező nem akar ezen az oldalon kommunikálni senkivel, de azért előadja a nagyhalált, hogy ő senkinek sem kell. Megszakad a szívem. Éppen ezért is írtam, hogy a kérdezőhöz hasonló "nők" mind egyformák. Siránkoznak, de amikor valaki szeretne velük beszélni, akkor rövidre zárják a dolgot. Végül is pont erre számítottam ebben az esetben is, ezek után viszont tényleg várnám azoknak a jelentkezését, akik azt vallják, hogy érdemes időt és energiát pazarolni a kérdezőhöz hasonló emberkékre.

#16: Ha csak feleannyi időt és energiát fordítanál arra, hogy saját magadon változtass, mint amennyit az én fikázásomnak szentelsz, akkor 30 évesen nem ilyen beszari kislány szinten vergődnél.

Amúgy számomra a legnagyobb probléma az egésszel az, hogy szerintem a félénkséged már a totális önbizalomhiány és gátlásosság szinonimája is lehetne. Nem csak az a baj, hogy vélhetően nem tudsz kapcsolatokat kialakítani a férfiakkal (30 körül már azért illene tudni legalább ismerkedés szintjén valami tapasztalatot szerezni), hanem az, hogy ilyen múlttal és mentalitással a későbbiekben sem fogsz menni semmire sem. Az alapvető probléma ott van, hogy "felnőtt" "nő" létedre kb. kiskamasz szintjén állsz a férfiakkal való kapcsolatteremtés terén. Még ha nagy nehezen sikerülne is összekaparnod egy kapcsolatot, abban sem lenne köszönet, és valószínűleg nem is tartana sokáig. A csendesség egy emberben csak akkor vonzó, ha mellette van magabiztosság is. Egy tutyimutyi, "bocs, hogy élek" kisugárzású nő éppen olyan taszító lehet, mint egy ugyanilyen férfi. És azt is lefogadom, hogy ha még lenne is türelmes férfi, aki hónapokig körözne körülötted, hogy hátha fel tudja törni a páncélodat, te még akkor is sikítva elmenekülnél, ha hónapok után meg akarná fogni a kezed, vagy le akarna smárolni. De 30 körül már nem nagyon fogsz találni olyan férfit, aki ráér hónapokig piszmogni, szerintem senkinek sincs ideje és energiája felnőttként felesleges köröket lefutni. Szerintem übergátlásos vagy, és ezen kellene változtatnod. Neked lassan családot kellene alapítanod, de ha jól sejtem, eddig nulla tapasztalatod van a férfiakkal. És ha nem változtatsz magadon, akkor később sem lesz sokkal több. 30 évesen azért ennél magasabb szinten kellene tartanod a kapcsolatteremtés terén, ha meg egyedül nem megy, akkor irány egy szakember. A "bocs, hogy élek" mentalitás gyerekként még elmegy, de egy felnőtt embernél már nem igazán. De ez a te életed, te döntöd el, hogy benne maradsz ebben a gyerekszerepben életed végéig, vagy változtatsz önmagadon, és felnőtt nőként kezdesz viselkedni.