Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom kiverni a fejemből, nem tudok továbblépni? Mik a tapasztalatok?
3 éve megismertem egy férfit. Azelőtt csak látásból tudtam hogy ki, aztán úgy adódott hogy rendesen is megismerkedtünk, 1-2 alkalommal még részt is vettünk ugyanazon a programon és bár sok a közös ismerős, a társaságunk nem az.
Igazából már az elején megtetszett mert egyrészt számomra jóképű, másrészt mert csodálatos személyiség. Olyan életvidám, olyan pozitív (nem naiv) amilyennel korábban még nem találkoztam. Szóval én nagyon hamar nagyon odalettem érte. Szerelmes ugyan nem voltam és nem is vagyok, de vannak iránta érzelmeim, nem csak egy simán "tetszik"-ről van szó. Valahol a 2 között.
Szóval még régebben amikor többször is összeakadtunk itt-ott akkor én sose mutattam ki neki hogy nekem tetszik. Féltem kimutatni, féltem közeledni, mert elég hullámzó volt az önnizalmam. Manapság se tökéletes de jobb mint akkor. Szóval egyszerűen nem léptem semmit és havernál, kedved ismerősnél szerintem akkor ő sem gondolt többnek. Mindig nagyon kedves, közvetlen, amikor beszélget vele az ember, tényleg olyan érzesem volt mintha csak mi ketten lennénk a világon, mert úgy figyel stb. Szóval eléggé beleestem.
Aztán egyre kevesebbszer futottunk össze, változtak bizonyos körülmények, emberek, társaságok. Aztán jött a covid és nem is tudom mikor láttam utoljára. Amúgy amennyire tudom, ráadásul már kb egy éve barátnője is van. Szóval összességeben ez olyan "ez a hajó elúszott feelingje van". És igazából utólag bánom hogy akkor túlstresszeltem és nem tettem semmit.
Szóval az idő telt, nekem persze tetszettek mások is időközben, de őt sose tudtam kiverni a fejemből. Hiányzik mint ember és időről-időre eszembe jut ő és az hogy egyébként szerintem passzolnánk is. Sok mindem változott azóta bennem is.
De ugye barátnője van tehát nem tudok mit tenni, nem vagyok az a típus aki lenyúlja mások pasiját, meg remélném nem is lehetne.
De az az igazság hogy nem tudom kiverni a fejemből. És nem tudom mièrt. Gáz, nem gáz sajnos ez van.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Nem szerelem de majdem. Igazából nem is akarom elfelejteni talán...
Ti hasonló helyzetben hogyan léptetek túl?
Kívancsi lennék tapasztalatokra, vélemenyekre. Vajon miert nem tudok továbblépni?
válasza:Igazából szerintem esetemben az hogy nem találkozunk sajnos nem segít.. vagy nem tudom. Igazából a szívem mélyén tudom hogy nem akarok túl lenni rajta, de az eszemmel tudom hogy itt lenne az ideje.
A tanulság amit leszűrtem hogy még ha az ember fél is attól hogy kimutassa az érzéseit még az is jobb a "mi lett volna ha" esetnél. De sajnos nem tudok az időben visszamenni.
válasza:Az 1-es vagyok: Hát, ha nem is akarsz rajta túl lenni (és elég bátor vagy), akkor szerintem egy utad maradt: függetlenül attól, van-e barátnője vagy sem, valamiképpen tudatni vele, diszkréten és egyszeri alkalommal, hogy tetszik Neked. Utána elengedheted a dolgot, a döntés az ő kezében van. És nyilván nagyobb az esély arra, hogy nem fogja a meglévő, jól működő (feltéve persze, hogy jól működik) kapcsolatát felrúgni egy kvázi ismeretlen ismerősért, legalább tudni fogja, mi a helyzet. A jövő kiszámíthatatlan... Lehet, hogy két hónap múlva szétmennek, ő magányosan bandukol az utcán, amikor egyszer csak meglát Téged, és eszébe jut, hogy "hoppá, ez az a lány, akinek feltételezhetően bejövök...", és odalép hozzád.
Egyébként én se vagyok rámenős típus, és én igaziból attól is tartok, nem lennék elég jó neki/hozzá, ... de ha magamban biztos lennék, jelzés-szinten bepróbálkoznék. Csak magad miatt, és csak olyan szinten, hogy ne lehessen azzal vádolni, hogy be akarsz furakodni egy párkapcsolatba harmadiknak. (Megjegyzem, ha egy kapcsolat jó, nem is lehet.)
válasza: válasza: válasza:Lehet ha közlöd vele a dolgot megkönnyebbülsz, és könnyebb lesz elengedned a dolgot. Azt veszem észre, hogy leginkább az bánt téged, hogy magadban tartottad a dolgot, és ezzel minden esélyt elvettél magadtól.
Abból nem lehet baj, ha valahogy tudatod vele a dolgot, persze mondd el azt is, hogy eszedbe sem jut közéjük állni, de a te lelked ettöl nyugszik meg. Ha valóban értelmes kedves ember nem fog ezen kiakadni szerintem, tudomásul veszi és kész. Ha jó kapcsolata van az ennyitöl nem fog tönkremenni. Legrosszabb esetben azt mondja hogy ne beszéljetek többé, ezzel a jelenlegi helyzethez képest nem vesztesz semmit.
Sok dologban megkönnyebbül az ember, ha egyszerüen elmondja valakinek, vagy beszél róla. Egyszer egy volt munkatársamat "ráztam le" olyan módon, hogy nem vettem fel neki a telefont, majd mikor odajött egyszer teljesen leszarom hozzáállást tanúsítottam, mert nem vagyok rá kíváncsi. Észrevette a dolgot, azóta sem keres, de öszintén mondva akárhányszor eszembe jut mindíg lelkiismeret furdalásom van a dolog miatt, és tudom, hogy sokkal tisztább lett volna azt mondanom neki, hogy ne haragudj, nem szeretnék kapcsolatban maradni veled, ne keress többé.
Bátorság, ennyitöl nem döl össze a világ, szabadulj meg a terhedtöl és jobban fogod érezni magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!