Kedves nők, szerintetek jól tettem hogy nem írtam vissza neki?

Hát, én a helyedben inkább előbb megpróbáltam volna megtudni, hogy miért nem ír hamarabb. Eddig rendszeresen válaszolt, most az elmúlt két hétben késik: ez nem olyan sok idő, ha hónapok óta beszéltek. Lehetnek családi gondjai, közbejöhettek problémák, amikről nem feltétlenül akar beszélni, lehet, egyetem mellett dolgozik. (Egyetemi csoportbeszélgetés azért más) Lehet, te mondtál valami rosszat, ami miatt kicsit kiábrándult belőled, és nem meri elmondani.

Szerintem ez így lett volna tiszta. Én felnőtt nőként legalábbis biztosan ezt tettem volna, ha egy férfival beszélgetek. (Sajnos kamaszként egyszer nagyon belenyúltam egy darázsfészekbe, nem párkapcsolat, de egy lány, akit a barátomnak tekintettem, nagyon keveset írt, és akkor derült ki, hogy meghalt a nagymamája, és ugyan csoportokban aktív volt, de beszélni kb. senkivel nem beszélt külön. Amióta azt csúnyán elcsesztem, eléggé vigyázok, mielőtt ilyen helyzetben ítélkeznék.)

1

normális elutasításra nem telik az idődből?

Csak úgy otthagyni valakit, akivel már beszéltél, bunkóság.

3.

helyes, bárcsak minden nő ennyire etikus lenne.

De tudjuk, hogy a többség nyafogni tud a pasik miatt, de semmit nem képes tenni.

Tudom, hogy a hölgyek válasza érdekel de én férfiként leírom mit szoktam tenni ilyen esetben.

Feldobok egy témát amit akár napokig is lehetne boncolgatni és tudom, hogy őt is érdekli. Ha erre is csak egy kétszavas választ kapok akkor csak simán egy mosolygós jellel vagy valami rövid válasszal viszonzom...lényeg, hogy ne legyen kérdés. Ha ez a válaszom után is ír valamit, netán érdeklődik felőlem akkor tudom, hogy akar velem társalogni ha nem akkor még csak meg sem vádolhat, hogy én nem írtam neki.

Na de milyen beszélgetés az ahol napokig vársz egy válaszra? Mintha fizikailag leveleznétek. Számomra elvárás, hogy ha valaki akar tőlem valamit akkor a nap bármely szakaszában fordítson időt egy tartalmas beszélgetésre.