Mit csináljak hogy legyen barátnőm?

Én szoktam válaszolni a normális srácoknak, mindenkinek válaszolok, aki rám ír.

Az már egy másik dolog, hogy ezzel a sugárzó önbizalomhiányoddal valószínűleg hamar eltaszítanál magadtól.

Én sem vagyok egoista, de hogy adjam el magam a másiknak, ha azt érzi, hogy még önmagam sem szeretem? Akkor ő hogy szeressen engem?

Próbáljátok már meg elnyomni magatokban ezt az önsajnálatot és a világ utálatot, mert így a büdös életben nem lesz párotok. Ha nem megy, el lehet menni szakemberhez beszélgetni, aki majd segít.

Én csak olyan embert engedek be az életembe, aki pluszt ad a meglevő boldogságomhoz, nem pedig leszívni akarja belőlem.

Sajnálom, de ez van.

Mittudomén, én sosem ismerkedtem "direkt", csak most, társkeresőn. Mivel vírus van, meg unalom van.

Az exemet a bkv-n ismertem meg, 8 évig voltunk együtt. Az előző pedig a szomszédom volt. Míg volt párom, lett volna kolléga, mint jelentkező, de nyilván elhajtottam.

Szóval, utazni szoktál? Szomszédaid vannak? Akkor hajrá, ha más nincs. :D

Egyébként van valami hobbid? Én, ha nagyon magányos lennék, csatlakoznék csoportos túrákhoz, mert szeretek kirándulni. Tessék, ilyen opciók is vannak ám. És senki nem fogja tudni, hogy te csajozni akarsz egy ilyesmi közegben. Megismerhetnél csomó embert, aztán hátha alakul valami. De otthon ülve, sirankozva nehéz. Hadd ne mi toljunk már mindent a seggetek alá.. Aki ismerkedni akar, az megoldja.

Azért könnyebb egy sportklubban ismerkedni, mert az osztályban kényszerből vagy összezárva egy rakat idegennel, és minden osztályban van több-kevesebb debil, akik elnyomják a normálisak hangját, ezzel is nehezítve a dolgot. Sportklubban pedig olyanokkal vagy, akikkel van közös érdeklődés, és oda általában azért a normálisabbja jár.

Neten lehet ismerkedni game-ben, fórumokon, itt a gyakorin is, bár nagyon kicsi az esélye, hogy közel élő emberrel futsz össze (de itt vannak például ők: https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__baratok-baratsagok__.. ). Esetleg társkereső is szóba jöhet, de ott tényleg nehéz a helyzet manapság (pedig én is társkeresőn ismertem meg a feleségem, 10 évvel ezelőtt).

Akkor lehet ismerkedni a már említett sportklubbokban, csak olyat kell választani, ahol viszonylag sok csaj van.

(A diákmunka is jó opció, de abból te már kinőttél.)

De te is megpróbálkozhatsz közösség építéssel. Én például 21 évesen elkezdtem görkorizni, csináltam a neten egy görkoris-gördeszkás csoportot, és ha az utcán összefutottam egy görkorissal, odamentem hozzá és felajánlottam neki, hogy ha gondolja, lépjen be a csoportba. Egyébként a görkorisok-deszkások közt van egy halom jófej, nyitott, extrovertált csaj, én a mai napig nagyon kellemes élményként emlékszem vissza a velük való beszélgetésekre.

Önkéntes, szabadidős munka is szóba jöhet, pl. kutyasétáltatás menhelyen, ilyesmi. Nagyon sok kutyás nő van, akikkel el lehet beszélgetni séta közben.

Nem annyira triviális opció: egy kis gépszervizt üzemeltetek, az ügyfelek idehozzák a gépet (vagy én megyek ki), megjavítom, elviszik. Így is sok embert ismerek meg, a tizenéves sráctól kezdve, az egyetemista csajokon keresztül a nyugdíjas papákig.

#30

Tehát, ha az iskolában nem ment a beilleszkedés, ássam el magam? Vagy mégis hogy gondolod?

Légy szíves fogalmazz egy kicsit világosabban...

Dolgozni meg én is dolgoztam suli mellett (bár nem olyan helyeken, mint te), mostmár egyetem mellett dolgozom gyakornokként, ettől senki nem lesz jobb ember, pénzt mindenkinek keresnie kell.

Szóval le lehet szállni a magas lóról.

Igazából ez a baj a párkeresési problémával kapcsolatos kérdésekkel, témákkal, mert mindig jönni fog pár nő, illetve nőknél sikeres férfi, aki rögtön azzal kezdi a vitát, hogy mind érzelmileg, mind intellektuálisan feljebb helyezi magát, vagy legalábbis felsőbbrendűnek gondolja magát, közben meg közhelyeket hajtogat, okoskodik, esetleg sértegeti a témaindítót... Ennek így semmi értelme.

Pl az okos 25/N itt, vagy más, okoskodó válaszolók lehidalnának az én gyerekkorom, tinikorom nehézségein, és hogy miért nem volt párom. Nagyon sok ember már 8-19 éve összetört volna, ha az én helyemben lenne. De ez nem internet téma.

Hogy mondjak valami konstruktívat, nekem egy kineziológus segített. Régóta ismertem, amikor elmentem hozzá, nagyon sok ember lelkét meggyógyította már.

Párom nem lett tőle, de végre jobban érzem magam a bőrömben.

Persze bármelyik jó pszichológus, pszichoterapeuta jó lehet. Nem csak a társkeresési problémákra jelenthet megoldást.

F

#36 Persze, csak neked volt nehéz az élet. Elárulom, más sem aranykanállal a kezében születik. Sok mindent tettem azért, hogy idáig eljussak. A szüleim nem voltak gazdagok, iskolázottak, ezért korán rájöttem, hogy tennem kell azért ha jobb életszínvonalat szeretnék magamnak biztosítani. Tanultam,tanultam,tanultam és most fejezem az orvosi egyetemet!

Hihetetlenül csúnya voltam, de nem rinyáltam. Megdolgozok azért, hogy így nézzek ki, sportolok, odafigyelek magamra, évekig spóroltam a kis pénzemet hogy lehessen fogszabályozóm és stb.

Ezek szerint dolgozni jártál, egyetemen tanulsz. Itt sem sikerül barátokat szerezni? Csak sportklubban? Azért az iskolában sokféle embertípus van, nagyon változatos az összetétel. Lányok, fiúk, kedvesek, agresszívak, csendesek, hangosak, stréberek, elevenek.