Közel a 30-hoz még nem volt komoly párkapcsolatom, volt vki hasonló helyzetben úgy,h aztán lett kapcsolata?

Tudni kell, h gyerekként nagyon visszahúzódó voltam,szigorú konzervatív szülők gyermekeként egy vaskalapos gimibe jártam, ahol nem találtam a helyem, csak néhány barátom volt,tanáraim annyira kegyetlenek voltak,mindig azt mondták, h nem lesz belőlem semmi meg a szüleim is ezt erősítették,mindig megvertek, ez mély nyomott hagyott bennem. Az egyetemen aztán kinyílt a világ és sokkal jobb volt a társaság, teljesen megváltoztam és hirtelen átestem a ló túlsó oldalára és az addig elfojtott frusztrációimat egy ilyen kórós egoizmussal kompenzáltam, belül pedig folyamatosan attól rettegtem, h kiderül, h milyen törékeny vagyok. Így a csajok felszedése nem okozott gondot, ám amikor jobban megismertek, mindig taszította őket az igazi érzékeny énem. Amikor aztán belefáradtam a szerepjátszásba és helyből az eredeti énemet adtam, nem kellettem senkinek. Ha olyan ember lennék, aki csak futókalandokra vágyik,akkor könnyű dolgom lenne, de kipróbáltam ezeket és nem élveztem. Hosszútávon viszont nem kellek senkinek, mert túl érzelmes vagyok. Lehet én ismerkedtem nem megfelelő emberekkel,de eddig ezek a tapasztalataim.