Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyi közös hobbitok van a párotokkal, mennyire fontos ez a kapcsolatotokban?
Tapasztalatom szerint ez egy fontos dolog. Sajnos 24 éves nőként sosem volt párkapcsolatom, bár szubkultúra tag vagyok, animéket nézek. Nehezen tudom elképzelni, hogy olyan párom legyen, akit egyáltalán nem érdekel ez a dolog, de van aki el is ítéli. Nekem a legfőbb hobbim is ehhez kapcsolódik, hiszen anime stílusban rajzolok. Nem olcsóak az eszközök, amiket használok, eddig kb. 400.000 ft-ot költöttem Copic filcekre meg egy digitális táblára, de bizonyára sokan haszontalannak ítélnék meg ezt a dolgot. Pénzt egyelőre nem keresek vele, nem nagyon van időm erre most. Természetesen nyitott vagyok másra is, nem tartom magam otakunak, nem vagyok rocker, de apával is mindenféle blues, jazz stb. koncertekre szívesen elmegyek, túrázni, utazgatni is szeretek, bár ezek jó része háttérbe szorult, mert az egyetemisták elég csórók tudnak lenni, bár a többség hajlandó zsíros kenyéren élni, hogy több élménye legyen, hát az nem én vagyok. XD
Legjobb barátnőm is animés, de nyilván az értékrendünk, a világnézetünk az, ami összeköt bennünket.
Sajnos elég sokszor felvetődött köztünk, hogy a barátkozás is nehezen megy nekünk, lehet így párunk sem lesz sosem. Nem Pesten élünk.
Konkrétan azt látom, hogy vagy keresek valami társas hobbit magamnak a közeljövőben, vagy netes társkeresőkre megyek fel, mert az egyetemen nem tudok ismerkedni egyszerűen.
Nyilván szóba állok férfiakkal, de egyrészt a korombeliek java része már elköteleződött, másrészt saccra minimum 10 emberrel szóba kéne állni ahhoz, hogy legalább egy érdeklődését felkeltsem és viszont. Teljesen megértem, ha a férfiak sértőnek tartják, ha nem ütik meg egy nő ingerküszöbét, de nincs miért áltatni őket. Netes próbálkozásból általános tapasztalat, hogy a férfiak gyorsan túl akarnak esni a szexen (és/vagy mást nem akarnak), vagy ugyanazon indokból mennének fel, mint én. Ó és csak pestiek próbálkoztak. :D Mintha el lennék vágva a világtól.
Mondjuk egyetemi szférában szignifikánsan több nő van, ez biztos. Amíg 1 férfira jut 4 nő (és van, aki incel), úgy valóban nehéz. Egy barátnőm műszaki egyetemen nem talált magának párt, mert ő sokkal jobb tanuló volt mindenkinél, aki udvarolt neki. Végül a munkahelyén lelte meg az igazit.
Nem elég, ha valaki külsőre bejön, muszáj valamiféle közös érdeklődés illetve azonos értékrend. És amire a nők általában vágynak, hogy a partnerük intelligensebb legyen náluk. Ez egyszer már megvolt valakivel, de a jövőképe 0 volt. A legfontosabb dolgot nem sikerült felmutatnia, pedig 3 évig próbálkozott nálam. A saját jövőképem se érdekelte igazából.
De ennyi év után biztos velem van a baj, hogy nem sikerült egyről a kettőre jutnom, csak már nincs időm ülni ezen az a baj. :(
válasza:Teljesen igazad van abban, hogy fontos a közös hobbi. Ez nekem is mindig a "listám" elején volt, ha megkérdezték, milyen társra vágyom.
A barátommal három fő hobbink van, amik az utazás, a túrázás és a művészetek (nem ugyanazokat műveljük, ami még jobb is szerintem, de alapvetően mindketten érdeklődünk mindenféle iránt). Ezenkívül hasonló ízlésünk van sok mindenben, leginkább a filmekben és a zenékben. Nekem is vannak hobbijaim és érdeklődéseim, amik őt nem mozgatják meg, és fordítva is igaz.
Semmiképp ne ess kétségbe, mert egyáltalán nem vagy lemaradva. Még a harmincasok között is rengeteg az egyedülálló, nemhogy a húszasok közt.
25/N
válasza: válasza:Mégis ki mondta, hogy meg kéne játszanod magad? Hogy olyannak kéne mutatkoznod, amilyen nem vagy?
Viszont a kommunikációs képességek olyan dolgok, amik igenis fejleszthetők. Én is introvertált vagyok, mégis baromi sokat dolgoztam azon, hogy legyenek asszertív szociális képességeim. Ettől még nem lettem társasági ember, és ettől nem is játszottam meg magam: ellenben eljutottam oda, hogy megfelelően tudom kommunikálni az igényeimet mások felé, meg azt, hogy ki is vagyok valójában. Úgy, hogy ez emészthető legyen más emberek számára is. Ergo elkerülöm azt, hogy félreértsenek, hogy bunkónak nézzenek, mint sok más olyan embert, aki nehezen mozog nagy társaságban. És a hiszti, illetve az érzelmek teljes elrejtése és hazugság között vannak nagyon szép árnyalatok. És akárhonnan nézzük, nagyon, de nagyon nem oké az, ha beszélsz az érzéseidről, gondolataidról, hogy az emberek félreértik. Ha 10-ből 9 embernek úgy jön le a mondanivalód, hogy te lenézel másokat, mert nem animések, akkor vajon azzal a kilenc emberrel van a gond, vagy te fejezed ki rosszul magad? Lehet mondani, hogy téged szeressenek így, meg fogadjanak el, meg értsenek bele mindent; de te így boldog leszel, ha folyamatosan félreértenek?
Én, és az itt jelenlévők sem rosszat akarnak neked még akkor sem, ha van, aki elég nyersen fejezi ki magát. De szerintem nem az animékkel lesz itt a gond, nem is a hobbikkal, hanem a kommunikációs képességeiddel. Nagyon sok ember él párkapcsolatban ezekkel a hobbikkal, akár úgy, hogy közös elfoglaltság a párjukkal, akár úgy, hogy nem.
Nem ártana az önfejlesztésre is némi időt szánnod, mind kommunikációban, mind az önbizalomhiányod miatt, mert a valódi bajod nem hobbi, hanem ezek. És ha annyira szorongsz, hogy nehezen beszélsz, akkor oda nem logopédus kell, hanem pszichológus. Tudom, mert a párom is volt, hogy annyira beszorongott valamin, hogy nem tudott megszólalni.
Pszichológusként végeztem, a szorongásom örökletes, sajnos.
Nem, nem leszek boldog, ha folyton félreértenek, az nyilván nem jó, de ja, a problémamegoldási képességeimen jócskán van mit javítani. Kifejezem az érzelmeim, de nem jó helyzetben, nem úgy, hogy az másoknak emészthető legyen. Így "nincs türelmem hozzád", "nagyon sok vagy", mindig megkapom. De én általában nem észlelem mekkora a baj, amíg el nem jutok arra a szintre, hogy csak bosszantó vagyok másnak. De ebben az a szomorú, hogy van, amikor a másik is hasonló szinten bosszantó, de biztosan jobban fejezi ki magát, és ezzel kevésbé idegesítő. Volt egy ismerősöm, aki nagyon könnyen bosszankodott mindenen és állandóan. Engem meg ez fárasztott nagyon, mert mindent kimondott, ami jött. Mást meg az, ha látszólag minden ok nélkül van valami panaszom, ők nem tudják mi mozgatott, ameddig ki kellett mondjam.
INFP vagyok. Az XSTX típusú emberek joggal mennek a falnak tőlem. De ez általában kölcsönös. A racionális, földhözragadt, gyakorlatias ember nem fog foglalkozni egy gyermeki lelkű, érzékeny és álomvilágban élő elméleti emberrel. Szerintük ez egy értelmetlen és haszontalan életforma. Megértem. :)
Wino22: én lennék a legboldogabb ember, ha nem lennék ilyen, de sokak számára ez beképzeltségnek tűnik. Sajnálom a dolgot.
Egyszer voltam pszichológusnál egyszer meg pszichiáternél (nála 4x). Nem volt idejük velem foglalkozni, azt mondták nekem nincs olyan problémám, ami miatt el kéne vegyék a pénzem.
Merthogy mindenkinek van egy személyisége, mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, akivel nem tudok kijönni, azt hagyjam. A másik: akinek nincs párja, de akar, annak lesz. A pszichiáter szerint feleslegesen generálok magamnak problémákat. Szerintem meg a szakembernek az lenne a dolga, hogy ha ez a gond nálam felmerül, akkor mutassa meg, hogyan ne generáljam ezeket. De ő csak elküldött. Biztos velem van a baj.
válasza:Nem vagyok antiszociális. A munkahelyemen szinte mindenkivel kijöttem, mert hasonlóak voltunk. És nem, számos introvertàlt nem vágyik arra, hogy társaságban legyen, így nem is állják meg a helyüket benne, de ettől még nem lesz valaki teljesen antiszociális. Nem nagyon volt a környezetemben népszerű, introvertált ember. A saját kis közösségükben szeretik őket, de más körökben nem mozogtak. Van néhány kivétel, persze, sőt introvertált vezetők is vannak, állítólag talpraesettebbek is ezen a téren, mint egyes extravertált vezetők.
Nem, valóban nem kellett felnőnöm. A kapcsolati gondjaimon kívül nem volt olyan problémám, ami nagy felelősséggel járt volna, vagy bármi, amit éretten kéne kezelni. Azért változtam. Lakótársakkal élek, velük le kellett meccselni dolgokat, amiből sokat tanultam és enélkül kevesebb lennék. Van, aki későn érő típus. Ezt nem tagadom. Bár azt nem tudom, mi számít érett gondolkodásnak a mai világban. Mint mondtam, a cél nélkül tengő embereket nem tartom annak, akkor sem ha évek óta kapcsolatban élnek.
válasza:
válasza:Egyetértek azzal, hogy számodra fontosabb, hogy a másik is animés legyen. Engem például pont nem érdekel egy cseppet sem az anime, de a tehetséged értékelném, az elhivatottságod és nem zavarna, hogy ez a hobbid. Támogatni is tudnálak benne, de nyilván nem tudnék úgy ránézni animés dolgokra, mint te. De nem venném el a kedved tőle stb.
De ha téged az zavarna, hogy engem az anime annyira nem izgat fel, na akkor az mát engem is zavarna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!