Felnőttként mennyire gyakori a lángoló szerelem és a kamaszos önfeledtség?

Gimis/egyetemista koromban nem volt szerencsém a szerelemmel. Illetve, inkább úgy mondanám, hogy sokáig nem néztek rám a lányok, utána pedig jött egy, aki egy fantasztikus természetű lány volt, de akkor valahogy nem tudott eléggé tetszeni (ezt azóta keservesen megbántam, de már nem tudok rajta változtatni, már a családtervezésnél tart a mostani párjával). Nagyon szeretnék egy olyan lányt találni, aki egyszerre felelős és családcentrikus, de ugyanakkor kicsit bohókás, gyerekes is, lehet vele random dolgokat csinálni, pl. letenni egy hangszórót és táncolni az utcán, vagy átstoppolni Európán. És nagyon fontos lenne, hogy önzetlen legyen és odaadó, szeresse a gyerekeket. Egy ilyen lányt, azt hiszem, nagyon tudnék szeretni. De egy kicsit attól félek, hogy a koromnál fogva (most vagyok 28 éves) már nem nagyon fogok ilyet találni, mert ezek inkább a kamaszlányokra jellemző tulajdonságok. Viszont nagyon hiányoznak nekem ezek, és nagyon szeretném bepótolni. Szerintetek van ilyen? Ti ismertek olyan idősebb párt, akik még mindig olyanok egymással, mintha kicsit gyerekek lennének? Én egyszer láttam egy ilyen nénit egy zenés-énekes istentiszteleten, azóta se tudom elfelejteni. Olyan volt, mintha még mindig egy gyerek lakozna benne.