Normális ha nem tudom elképzelni hogy valaha barátnőm legyen?

Addig jártam hasonló cipőben, mint te, amíg az első barátnőmmel össze nem jöttem. Kb. ő szedett fel, én olyan "mindenmindegy", "próbacseresznye" alapon "mentem bele"...

Voltak hülyeségei, viszont rövidesen azon kaptam magam, hogy nem tudok másra gondolni, csak rá. Jó volt a lelkemnek, ha vele lehettem. Vagy inkább ha nővel lehettem, szerelemből. Az nagyon jó érzés. Nem a szex részére gondolok, hanem a meghitt percekre, egy kedves mosolyban fürdeni, örömet okozni és ezáltal boldognak lenni.

Aztán mikor már több volt a hülyesége, mint amit nekem még megért a dolog, vége lett. Nyilván annak köszönhetően, hogy emberileg sokat fejlődtem vele, utána már tudatosabban keresgéltem, és egyáltalán nem lepődtem meg magamon, hogy kezdeményezek, meg ilyenek. Ha nem is egyből férfi lettem, de valahogy egy kicsit felnőttem vele, általa.

Ne gubózz be és ne dobd el magadtól még a gondolatot is, hogy valaha lesz valakid, mert sok mindenről maradsz le!