40 és 50 év közötti szingli nők! Kelletek-e még a férfiaknak?

Anyukám 56 évesen vált el apámtól és 58 évesen költözött össze a mostani párjával. A fickó normális, diplomás, van egy velem egyidős fia, jólszituáltak, rendesek. A fickó mellett anyának csomó vendége próbálta csapni a szelet (szabászaton dolgozik, sok elegáns, idősebb férfi jár arra öltönyt, stb varratni). Voltak köztük lepukkadt alkoholisták és megszállottak is, de azért akadt néhány igazán szép fogás. Szülinapjain, névnapjain olyan szép csokrokat szokott kapni... Nem minden a kor és nem minden a külső. Anyukám hihetetlenül kedves és jófej ember, van egy kisugárzása, amit megértek, hogy sokan vonzónak találnak.

Ez alapján jókat röhögök a 30-as nőket temető kérdéseken. Anyám lánya vagyok, nem kell aggódnom még vagy 40 évig.

Hidd el, hogy mikor a strandon a tinedzserlanyok segge csikosabb es tobb mint fele narancsborubb, mint en, ez nem orommel tolt el. Megijeszt, hogy beloluk mi lesz az en koromban.

Ja, mi volt a kerdes?

Még csak 30 leszek, nem kellek, sosem kellettem, nyilván ez később is így lesz. Ezzel szemben vannak az említett korosztályból is ismerőseim, akikről tudható, hogy ha egyedülállók lennének, nem sokáig maradnának azok.

Nem (annyira) korfüggő tehát a dolog, hanem igenis a kinézeten múlik. Annak is azon a részén, ami genetika, mert hiába a sok befektetett energia, idő és pénz, sz*rból bizony nem lehet várat építeni. Én is anyám lánya vagyok, hogy egy előttem válaszolót idézzek, apám sem volt egy matyóhímzés, de miután ő megszabadult tőle (ami érthető, kinek kell egy ilyen "nyomi" nő egy életre), csak még rosszabbak jutottak neki, több éves egyedüllétek után. Nem, nem azért, mert nem tudott jól választani, hanem mert nem volt miből, azaz kiből, az egész életét egyedül tölteni pedig nem mindenkinek opció.