31 évesen no sex, no csók és még kézfogás sem volt, van még remény?

30as

én az "engedd el és akkor megkapod" közkeletű bölcsességre reagálva annyit írnék, hogy nem több, mint bármilyen népi megfigyelés alapján kialakult babona.

nincs benne semmi spirituális és semmi összefüggés, annyi van benne, ami puszta pszichológia, hogy a nők többsége nem tud felnézni arra a férfira férfiként, akinek ő van a figyelme középpontjában. hiszen a nőket alapból mindenki körülzsongja - még azt is, aki tagadja - olyan férfi kihívást jelent a számára, aki nem különösebben érdeklődik iránta.

DE!

- ez értelemszerűen csak akkor válik be, ha az átlagnál jobban bejössz az adott lánynak.

- sok múlik a körülményeken is, hogy éppen a nagy passzivitásodban lecsapja-e a kezedről valaki aki jókor van jó helyen. úgyhogy teljesen passzív nem lehetsz és a passzivitásnak is vannak árnyalatai. ha rendszeresen találkozol vele munka, oktatás, egyebek céljából de nem mutatsz érdeklődést teljesen más, mint mikor rá kéne írnod időnként, elhívnod ide-oda mert ezen kívül semmi kapocs nincs köztetek.

- leginkább népszerűbb és minimum egészséges önértékeléssel, de néha narcisztikus vonásokkal rendelkező lányok esetében válik be a dolog akiknek elég stabil az egójuk ahhoz, hogy ha te passzív vagy, akkor ők vegyék át ideiglenesen az aktív szerepet.

#33: Jó kérdés, én is sokat gondolkodom rajta mostanában. Tudod, tizenéves korod óta (akkor még kényszerből) felvett szokásokat nem egyszerű levetkőzni. Mint minden fiatal, én is szerettem volna bulizni, utazni, koncertekre járni, esélyem se volt rá. Azért kezdtem el a fogamhoz verni a garast, mert nem ilyen jövőt szántam magamnak, csak mindig keresztülhúzta valami válsággal az élet a törekvéseimet.

60 millió soknak tűnik annak, akinek nincs semmije, de valójában nem sok pénz. Főleg, mikor ott van benned, hogy hány évet áldoztál fel a fiatalságodból azért, hogy ezt megtakarítsd.

A prostituáltak ugyanúgy taszítanak, mint azok a nők, akik feltételekhez kötnék a párkapcsolatot. Ahogy az ilyen üveges szemű apatikus randifüggő modern nagyvárosi nők is. Szenvedélyre és őszinte szerelemre vágyom. Olyannyira, hogy lassan már mindenemet odaadnám érte, csak ez nem így működik sajnos.

Igazuk van, akik azt mondják, hogy szerelmet, szeretetet, őszinte érzelmeket semennyi pénzért nem tudsz venni. Nemhogy én, Jeff Bezos sem tud venni...

33-as: akinek ennyi pénze van, az többnyire tisztában van az alapvető gazdasági alapfogalmakkal, kamatos kamat, amortizáció, hozam, infláció, stb.

a termékek, amiket vásárolsz pedig sosem csak egyszeri kiadást jelentenek. mindig az életszínvonalad részeivé válnak. nem egyszer veszel iPhone-t vagy X5-öst, hanem néhány évente lecseréled őket. ahogy a ruhatáradat is, csak nem mindegy, hogy évente mennyiből úszod meg.

és hiába tartósabb valami, ha esetleg valami külső oknál fogva tönkremegy.

ha hirtelen tönkremegy a 60 ezres AirMax cipőd vagy a 80 ezres dzsekid, sokkal jobban kinéznek, ha holnap muszájból kínai converse cipőben mész és kínai kabátban, mintha alapból Dorkó cipőt cserélgetnél kétévente meg egy 10-15 ezres kabátot.

ellenben ha otthon a gardróbodban ott van még az 1-2 évvel ezelőtti kollekció, akkor poénosan elütöd, hogy sajnos egy madár lesz...ta és nem találtál még olyat, ami megfelel az ízlésednek.

ha csaj veszi észre, már a csajozószöveg is megvan, hogy lenne-e esetleg kedve munka után eljönni veled plázázni, mert az ő ízlésében megbízol.

a jobb autót sem elég egyszer megvenni. Tankolni és szervizeltetni is kell.

Nekem van penzem (nem annyira sok, hogy ugorjanak ra a csajok, de van).

Viszont az utolso elottinek igaza van. En sem sportmocit vettem, hanem egy '78-as evjaratu Vespa robogot, mert annak az ara felfele megy, nem lefele. Tovabba barmit megjavitok rajta egy sima racsnikulcs-keszlettel es egy zegergyurufogoval. Annyi alkatresz es tutorial van, mint a fene.....

#36: Mert tinikortól berögzült minták az emberben maradnak. Ha vennék egy kocsit, biztos hozzászoknék hamar, mint minden életszínvonalnövelő kényelmi dologhoz, de mivel sosem volt, nincs rá igazán igényem.

Te kívülről úgy látod, hogy spórolok, mert valószínűleg olyan életet éltél, hogy folyamatosan költötted a pénzt, így számodra ez erőfeszítést (mentálisat minimum) kívánna, hogy ne költsd el a pénzt.

Nálam pedig megfordult a dolog. Annyira hozzászoktam a puritán életstílushoz, hogy egyszerűen nem tudok pénzt költeni.

Ha lenne egy nő az életemben, minden más lenne. Érte megtenném, mert az agyammal tudom, hogy mire spóroljak, mire gyűjtsek? A sírba nem vihetem magammal. De jelenleg, egyedülállóként nincs igényem arra, hogy bármire is költsem a pénzt.

És szerintem a "nagy szerelem" és az általad leírt érdekkapcsolat között azért vannak átmenetek. Utóbbira nincs szükségem, velem érdekből ne legyen senki. Éppen elég volt a családomból, rokonaimból...