Ha leszólítok egy szimpatikus személyt az utcán miről lehetne vele beszélgetni?

A fluxuskondenzátor működési elvéről.

És egyébként tényleg. Minél nagyobb baromság annál jobb, mert jobban megjegyzi az ember az ilyeneket, mint a sablon, unalmas, semmitmondó beszélgetéseket.

De nyilván a szituáció is adja magát. Ha egy deszkáshoz mész oda, akkor elég egyértelmű, hogy a deszkázásról fogod kérdezni, segtséget kérsz ezzel kapcsolatban stb.

Az utcán való ismerkedés a csajozás magasiskolája, aminek a lényege nem is az, hogy miről beszélsz, hanem az, hogy miként viselkedsz.

Én volt, amikor csak annyit mondtam a hidegben mellettem álló csajnak, hogy "túl rövid ez a szoknya, nem fázol ilyen hidegben?" Ennek az lett az eredménye, hogy a csaj elkezdett nekem magyarázkodni, hogy ő nem szokott ilyeneket hordani, csak most megy valahová, meg hogy milyen aranyos vagyok, hogy ezt megkérdeztem... És mindez egyetlen rövid félig-meddig provokatív odamondásból.

Ha látják rajtad, hogy félénk vagy, akkor mondhatsz bármit. Ha jó a szöveg, akkor is vissza fognak utasítani, kinevetnek, úgy tesznek, mintha meg sem hallanák amit mondasz. Ha beszélsz valamit, de látják rajtad, hogy magabiztos vagy, akkor meg elfogadják a közeledésed.

Ezt a műfajt egyébként nem lehet szenvedés nélkül megtanulni, szóval ha azt akarod elérni, hogy csajokat akarsz felszedni az utcáról, akkor készülj fel, hogy előbb feltehetően sok visszautasítást fogsz kapni. De minél többet csinálod, annál jobban ráérzel az ízére. Meg aztán, lehet szerencséd is lesz, és már az elején felszedsz valamit.

És jegyezd meg: nem leszólítjuk, hanem megszólítjuk a nőket.

Nő vagy? Leszólítanál srácokat?

Ne légy már olyan prosztó, mint ők, NŐ VAGY.