Mennyire értetek egyet az alábbi állítással?

Első mondatig olvastam.

Csak a belső számít. Még azoknak is, akik azt hiszik, hogy nem.

Hú, én pont fordítva vagyok. Ha valaki megfog a humorával és a gondolkodásával, akkor idővel elkezd tetszeni a külseje is. Az eddigi párkapcsolataimnak kb. a háromnegyede elsőre nem jött be, aztán ahogy alakult a barátságunk, úgy kezdtem egyre több értéket látni bennük külsőre is. Elkezdtem szeretni az arcukat, alakjukat stb. És az az érdekes, hogy amikor végül szakítottunk, lassan úgy alakult, hogy már nem találtam túl helyesnek sem őket később, bár talán annyira ellenszenvesnek sem, mint előtte.

Pl. valami gyerekkori emlék miatt nem szerettem a szőke srácokat, mégis egyszer úgy alakult, hogy egy társaságban megismertem egy szőke pasit, sokat beszélgettünk és ahogy alakult köztünk a mentális szimpátia, úgy kezdtem egyre vonzóbbnak találni a külsejét.