Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is érezte már ezt? Mennyire baj, hogy ezt érzem? Normális vagyok még?
Kezdem úgy érezni, hogy valami nagyon nagyon megtört bennem már évek óta. Az utolsó csepp a pohárban a legutóbbi szakításom volt, amikor félév színjáték után megkaptam, hogy szart sem érek az ember szerint, akit én feltétel nélkül szerettem.
Teljesen eltűnt belőlem minden érzés. Nem csak párkapcsolat, de minden emberi kapcsolat szintjén. Régen tudtam együttérezni, csevegni, kedves voltam, kellemes személyiség. Kedveltek. Mostanában meg azt vettem észre, hogy azt se tudom ki vagyok màr. Nem tudom ki néz vissza rám a tükörből. Nekem se tetszik, ami lett velem, de változtatni meg úgy érzem nincs erőm, kedvem, képességem többé. A napokban fogalmazódott meg bennem véglegesen, hogy nekem már nincs szükségem párkapcsolatra. Nem csak átmenetileg, hanem úgy végleg. Nem bánnám, ha egyedül öregednék meg. Teljesen jól berendezkedtem lelkileg arra, hogy engem nem lehet szeretni. Elfogadtam mondhatni teljesen.
Sajnos nem egy hirtelen dacból és szomorúságból tett kijelentés ez, hanem úgy igazán most érzem azt, hogy elszivárgott belőlem minden szeretet, türelem, jó tulajdonság. Sokat gondolkoztam, hogy lehetne helyrebillenteni engem, de ha valami eltört akkor annak annyi. Nekem a lelkem tört meg az elmúlt évek alatt, attól, amit másoktól kaptam, pedig én egy jó ember voltam, törődtem mindig, mégsem értékelt senki soha.
Érezte már valaki valaha ezt? Érezte bárki ugyanilyen mélyen megtörve magát?
Ha igen ez normálisnak számít? Volt már az életemben pár hullámvölgy, de most először jött el ez a megmagyarázhatatlan szint az életembe és bár reményvesztettnek hangozhat, de én nem vagyok reményvesztett és szomorú sem már úgy, ahogy egyébként szoktak lenni az emberek. Üres vagyok. Meghaltam belül. Ennyi.
válasza:
válasza:A neve depresszió.
Sportolj, járj társaságba, nyiss kifelé.
Nagy a világ.
Ő csak egy. De rajta kívül milliók vannak.
Hogy a rossz párválasztás miatt hogyan és miért sértegetett
téged a exed, az nem a te problémád, hanem az övé.Küzdjön meg vele,
beszélje meg magával. Téged nem érdekel.
A tükörben azt vizsgáld, hogy mik az erényeid külsőleg és belsőleg.
Ülj le, és írd le, szépen, sorban, hogy mik a pozitív külső és belső tulajdonságaid. Mik az erényeid. Mik a céljaid.
Egyenes háttal, egyenes fejtartással, előre nézve, mosolyogva közlekedj.
Vissza fogja rád tükrözni a környezeted.
Erősítsd meg magadat abban, hogy nagyon értékes, helyes, csinos ember
vagy.
Ha valaki neked az ellenkezőjét akarja bebeszélni, az hazudik, annak
van önértékelési problémája, nem neked. A komplexusait akarja levezetni rajtad.
Ránts vállat, lépj át rajta!
Fel a fejjel!
Előtted az élet!
:D
Úgy, hogy én úgy szerettem azt az embert, ahogy volt. A hibáival együtt elfogadtam és mindent megtettem érte.
A miért-re nincs válasz. Csak. Mert őszintén szerettem.
Nem tudtam kicsit vagy félig szeretni soha. Akit én megszerettem, azt tényleg igazán, szívből megszerettem mindenhogy, emberileg és szerelemből is.
válasza:Normális ez, főleg 2020-ban. Rajtad kívül pár millió ember gondolja ugyanezt a 7 milliárdból.
Kor, nem?
Második válaszadó, köszönöm a lelkesítést meg a kedves szavakat. Nem gondolnám magam depisnek amúgy. Ahogy említettem, a legutóbbi incidens már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Az egész történet igazából évek munkája.
Persze értem én, hogy nem kell foglalkozni azzal, amit egy olyan ember mond, akinek önértékelési problémája van és szándékosan bánt meg. Csak valahogy mégis összeségében úgy érzem kevés vagyok, mert nem ez az első eset. Amikor maxon vagyok boldogság ügyileg, lelkileg meg külsőleg meg mindenhogy, mindig akkor kapom a legnagyobb pofont a semmiből.
Szóval elég összetett dolog ez nálam. Próbàltam rájönni mi a baj velem, persze nem vagyok tökéletes, de az igazán szemét embereknek mindig jut boldogság csak nekem nem jutott. Éppen ezért eljutottam oda, hogy akkor már ha esetleg jönne is valamikor nem kell többé. Megleszek egyedül.
Utolsó válaszadó, akkor jó. Ha sokan vagyunk még így, akkor megnyugodtam, hogy nincsenek mentális problémáim. Zsír.
válasza:Minden rosszindulat nélkül mondom, de a feltétel nélküli szeretet az egyenlő a naívsággal.
Amúgy ismerős, én is ilyen voltam, bár én sosem tudtam feltétel nélkül szeretni, valahogy mindig nyitott szemmel jártam. Az évek során viszont mégis azt éreztem, hogy eltűnt belőlem minden érzés. A lelkedet kell erősítened elsősorban, önmagadat negtalálni, mi az, ami boldoggá tesz, kik azok az emberek, akikre mindig számíthatsz, aztán újra nyitni feléjük és mások felé. Nekem ez vált be, hogy beszélgettem újra velük, időt szántam rájuk, még ha eleinte nem is volt sok kedvem az egészhez. Most viszont mindennél hálásabb vagyok, hogy vannak nekem, hogy visszakaptam az életkedvem és, hogy végig éreztették, hogy szeretnek. Az ember társas lény, igényli más emberek társaságát, még akkor is ha ezt nem érzékeli. A párkapcsolat dolgot meg nem kell erőltetni, jön majd ,ha jönnie kell! Ha pedig mégsem, akkor sincs világvége, ha az ember rendben van önmagával, párkapcsolat nélkül is tud boldog lenn. :)
válasza:Cool.Most megyek,beveszek egy marék kedélyjavítót,és leiszom magam.(Nem.)
Vannak mentális problémáid,konkrétan szar az önértékelésed.Másoktól teszed függővé a saját boldogságodat,nem szereted önmagad,visszaigazolást vársz a környezetedtől(szeretet koldulás/ugye,hogy én jó,szerethető,értékes vagyok?)
Hadd tippeljek:A szüleid csak akkor mutatták ki a szeretetüket,ha teljesítettél.Nem tudod elhinni,hogy önmagadban is értékes vagy,alacsony az önbecsülésed,stb.
Elfogadni nem lehet a dolgot,csak beletörődni(hátránya,hogy meg fogod ölni magad).Attól,hogy nem ismered be,még depresszív vagy.Nem szomorúságot jelent,hanem kiégettséget,tehetetlennek érzed magad,azt meg nehezen viseli az ember.Az agyad próbál megóvni,ezért ideológiát gyárt a számodra.Kettesnek igaza van,csinálj valami aktív dolgot(az akasztás/érfelvágás nem számít annak!),mondjuk néhány fekvőtámaszt.Holnap tisztább fejjel gondold át a dolgokat,ha még mindig itt tartasz,keress fel egy pszichológust.
Nincsenek szuicid hajlamaim. Tényleg. Soha nem tennék ilyesmit egy férfi miatt sem. A szülős részben amúgy lehet van igazság, de ezt így nehéz konkrétan megmondani. Gyerek voltam, ki emlékszik már arra vissza pontosan, hogy mi volt akkor és milyen érzéseket fejeztek ki a szüleim. Azon már változtatni úgysem lehet és tárgytalan is.
Nem gondolnám, hogy esély van arra, hogy valaha is öngyilkos legyek. Utazgatni szerettem volna a párommal, de ha nem, hát akkor majd utazok egyedül. Tervezgettem már, hogy ha lehet menni akkor mi lesz az első úticél mások nélkül. Egymagamban mennék.
Igazából az zavar magammal kapcsolatban, hogy egy érzéketlen remete lettem a többi ember irányába.
Nem tudom mennyire normális manapság remeteként élni.
válasza:Sziasztok!
Nagyon jó olvasni ezeket a hozzászólásokat.Tök jó látni, hogy vannak még értelmes emberek, akik nem csak a másik kárát lesik.
Itt mindegyikőtök, kérdezővel együtt nagyon értékes embernek tűnik.
Igazából mindegyikőtök hozzászólásával egyet értek.
Kedves kérdező ne foglalkozz senkivel, csak a saját boldogságod tartsd szemed előtt.Hasonló helyzetben vagyok én is, minden nap egyre erősebbnek érzem magam, de aztán mindig jön 1-1 nap amikor megis elkeseredem.A társ megtalálása/avagy nem, majd jön magától/ sokszor nekem is nehéz elhinni, hogy valaha valakivel újra sikerülhet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!