Szerintetek lesz olyan lány aki elfogadja hogy valamikor pszichológushoz kellett járnom egy poszttraumás stressz+depresszió kombó miatt?

Persze, hogy lesz. Mindenki életében történnek olyan dolgok, ami miatt pszichológushoz kényszerül. Sose szégyen és késő segítséget kérni.

Gratulálok és remélem megtalálod a boldogságodat.

Lányként írom, hogy semmi probléma nincs ezzel. Sőt, épp ellenkezőleg. Szerintem tiszteletreméltó, ha valaki felismeri, hogy segítségre van szüksége és nem fél kérni azt. Az pedig, hogy nem tagadod le az énedet azt mutatja (legalábbis szerintem, laikusként) hogy valóban sikerült felülkerekedned az életed ezen a szakaszán.

Szóval szerintem nincs miért aggódnod. Az írásod alapján boldognak és határozottnak tűnsz, és nem ismerek olyat, aki ezt a kettőt ne értékelné annyira, hogy zavarja a hozzájuk vezető út.

Amikor a férjem autóbalesetben elhunyt, pszichológushoz mentem. Abban is segített, hogy hogyan, milyen körülmények között mondjam el a kisfiaimnak, hogy a papa nem jön többet haza.

Nem "szervi" bajod volt, hanem trauma ért, és segítségre volt szükséged átmenetileg.

Már miért ne mondhatnád el?!

Ha ez zavarja, akkor ő nem a te embered.

Hangulatjavító+alkohol kombó beütött.

Na jó nem, de gyanús.

Az a baj az ilyen jujjdeszupiéletemlett exdepressziós emberekkel, hogy cérnából van az idegzetük, és a legkisebb kis problémától is egyből visszaeshetnek az önsajnálat medrébe.