Tényleg igaz lehet, hogy egy nő hiába akarja 100+ neki nem kellő férfi megdugni/párkapcsolatot, rosszabbul érzi magát, mint egy férfi, aki 0 ellenkező neműnek kell bármely célra?

A melegekkel történő összehasonlítás szerintem nagyon találó.

Alapvetően nem fogom rosszabbul érezni magam azért mert 100 nekem nem megfelelő férfi próbálkozik csupán ugyanolyan magányos maradok. Már ha amúgy magányos vagyok.

Akkor tudja lelombozni az embert nagyon ha mindig csak a szex miatt próbálkoznak vagy csak ilyen lerúgott apám korabeli dughatnékos majmok vagy szakadt út munkások buta cigányok stb. Mert akkor az emberben felmerül hogy tényleg csak ennyit érek? Mit csinálok rosszul? És az ilyesmi árthat az önbecsülésnek.

Azzal is egyetértek amit felettem írt valaki. Ha az általam említett férfiak és a magány a két lehetőség egyértelműen a magány nyer. Ha ezekkel a férfiakkal a kényszer kapcsolat vagy a halál akkor a halál.

Az hogy valaki ürítő zacskónak szeretne egyáltalán nem felvillanyozó. Ha csak szexre kellek valamit nagyon xarul csinálok.

Viszont ha 100 értelmes férfi próbálkozik (mondjuk abból tuti lesz legalább egy befutó is) akik egyéb okból nem jöhetnek szóba az nekem jól esik. Azt mutatja hogy jó úton haladok mert engem akarnak nem csak a pnát.

A gond hogy ha van 100 próbálkozó (szerintem összesen nem volt ennyi életemben ha az utánam füttyögést is bele számolom akkor sem) akkor az a 100 jellemzően ugyan az a 100 aki mindenki másnál is kopogtat hátha alapon. Messze nem az egyén érdekli.

Arról nem is szólva hogy a való életben évi néhány olyan helyzet adódik ahol valaki bepróbálkozik hacsak nem regisztrál valaki egy társkeresőre. Így maga az elv is bukik hisz soha nem derül ki milyen hatással van a sok ilyen vagy olyan jelentkező mert soha nem tapasztalja meg az illető. És sokan vannak akik inkább a véletlen találkozások hívei mint a direkt párkeresésé.

#3: "Ezzel szemben mi, nők sokszor még akkor is magunkat ostorozzuk, hogy nem vagyunk elég jók, és keressük a megoldást, hogy még többet fejlődhessünk, amikor egyáltalán nem ez a probléma. A másik fél helyett ugyanis nem tudunk mi fejlődni..."

De pontosan ez a probléma. Hiába fejlődsz valamiben, ha annak nem sok köze van a célhoz. Egy újabb szak elvégzése vagy plusz munka vállalása a melóhelyen szakmailag fejlődés, nőként viszont nem. Ezektől nem leszel vonzóbb nő. Vonzóbb, megbecsültebb munkaerő talán, de az egy kapcsolatba nem sokat ér.

#6: "És akkor itt jegyezném meg, hogy van olyan nő, akinél ez ráadásul úgy néz ki, hogy nem ostromolják folyamatosan egy csomóan, hanem mondjuk évente vagy kétévente jön valaki, és az is ilyen csodálatos... 😏"

Tehát ez a nő valamit rosszul csinál. Kényelmes ráfogni a külsőre (nagy az orrom, kicsi a mellem, hosszúkás az arcom...), de az utca nem szépségkirálynőkkel van tele és sokuk mellett mégis ott egy férfi.

Nem, nagyon nem igaz.

Van pár olyan csaj ismerősöm, akik simán pasiztak gimiben és egyetemen. Utána jött a munka... Hirtelen egy kisebb, zártabb közegbe kerültek, ahol már nem rajongták őket körül. És magukba zuhantak, de durván. Volt olyan csaj, aki konkrétan rátepert az irodában 3 srácra is és mind csak szexelt vele, aztán kiakadt, hogy ez milyen rossz. De, volt olyan csaj is, akivel beszélgettem, majd elkezdett sírni, hogy már senkinek sem kell.

Amíg ezeket a csajokat körülugrálták, csak eljátszották a hattyú halálát, ha épp nem kellettek az aktuális kiszemeltnek, de jót tett az egójuknak a 100 jelentkező. Amint ez a helyzet megszűnt és belecsöppentek abba, amiben a sikertelen férfiak vannak, azonnal szétestek lelkileg és érzelmileg.

#13 Na, és mégis mit csinál rosszul, ha már "biztos nem" a külsejével van gond?

Lehet, hogy nem szépségkirálynőkkel van tele az utca, de azért nem is néznek ki rosszul a legtöbben... És ennyi a különbség. Nem csináltak ők semmi extrát vagy valamit jobban. Dehogy. Csak voltak valahol, akárhol (iskola, munka, baráti társaság, bármi), és ott odamentek, közeledtek hozzájuk a férfiak. Az előnytelen külsejűekre meg ránéztek (ha egyáltalán...), fej elfordít, és onnantól le voltak sz*rva. Kivéve nagy ritkán ugye valami #1 által említett főnyereményt, aki akár egészen betegesen is képes nyomulni meg tapadni.

Szegény nők, 1500 almából nekik egyik sem felel meg :(

Másnak nem jut egy alma se

24 éves nő vagyok, tinikoromban (gimiben) több srác tetszett, olyanok is, akiket mások "nyomoréknak" tartottak. Nekik sem kellettek. Emelett senki sem próbálkozott nálam, ugyan nem voltam fent társkeresőkön. Főiskolán sem voltak próbálkozók, kivéve egy cigiző srác aki a buszmegállóban rám köszönt, meg volt egy randim a szobatársam egy ismerősével, de abból nem lett semmi. Teljesen átlagos nő vagyok, átlagos testalkattal, nem kihívó ruhákkal és smink nélkül. Csak lány barátaim voltak, nem sokat voltam fiúk társaságában. Végül nyári munka során ismerkedtem meg a jelenlegi barátommal. Ő magas, nagyon vékony, szemüveges, zárkózott srác volt, és szinte én "nyomultam" rá, hívtam erre-arra, mire leesett neki a tantusz, megtetszettem neki és összejöttünk.

Teljességgel hibás az az állítás, hogy a nőknék százasával állnak a sorok és csak válogatni kell. A többi átlagos barátnőmnél is jó, ha évente volt 2-3 jelentkező. Pedig ők szociálisabbak voltak, mint én.

#19: Miért van az, hogy ilyen szép történeteket csak olyan lányoktól hallani, akiknél mégis próbálkoztak? Nekem is van pár olyan csaj ismerősöm, akik ezt így szeretik előadni, én pedig lazán rávágok pár közös ismerőst, aki próbálkozott náluk. Olyan is volt, hogy egy csaj haverom nagyban panaszkodott, hogy sosem próbálkoznak nála és én szóltam neki, hogy előtte 2 nappal azt mesélte, hogy egy jó pasi szólította le, csak ő zavarba jött és elszúrta.

Az átlagos csajoknál sorban próbálkoznak. Az, hogy közületek páran előszeretettel ignorálják kedvük szerint a tényeket vagy épp emberszámba sem veszik a próbálkozók egy részét, az más kérdés. Én is mondhatnám, hogy még egy értelmes nőt sem láttam, de de az ilyen ferdítések teljesen feleslegesek.

Fel kéne nőni.