Azok a nők, akik itt panaszkodnak, hogy nem találnak párt évek óta, miért nem néznek magukba? Egyáltalán mit akarnak vele elérni?

"Nem tudom, nekem továbbra is az a véleményem, hogy akármilyen nevetséges is akárkinek a listája, minél inkább megtalálja a hozzá illőt, annál boldogabb lesz"

Igen, az elmélet ez! Minél pontosabb a lista, és mindél hosszabb, annál boldogabb lesz az ember, ha megtalálja, akire illik...

A gyakorat?

A gyakorlat egy csomó magányos nő (35-40+ is), mert nem találta meg a listáját, vagy a végén pánikból párkapcsolatba menekülő, aki nem csak a lista kevésbé fontos elemeit engedte el, hanem a kritikusakat is, mert megijedt, hogy kifut az időbő.

Ha ez a boldogság, akkor legyen!

És, hogy miért érdekel ez férfiként? Abban a korban vagyok, amikor olyan nőkkel hoz össze a sors, akik éppen kifutnak az időből, legalábbis úgy gondolják. Pánikolnak, borzasztóan, mert a kis listájuk miatt az elmúlt 10 évben szóba sem álltak velem kapcsolat téren, most viszont jó lenne, ha randizni sem nagyon randiznánk, hanem rögtön egyeztetnénk az összeköltözés-házasság-gyerek roadmapet.

Én nem így működöm (pedig akarom ezt az életutat), csak pánikból nem fogok senkivel összejönni, ők meg igazi önsorsrontók, 20-35 között listácskával a kezükben jártak keltek, most meg azonnal házasodjunk, mert baj lesz, én pedig a szemem ne vessem fiatalabb nőre, mert akkor ők mehetnek az 50-es férfiakhoz.

Én írtam, hogy fordítva látom a helyzetet.

Őszintén megmondom, meglepődtem azon a nőtársamon, akinek az kell, hogy öltönyben járjon, meg magasságkülönbség fétise van:D a környezetemben nem ilyen nők vannak. Majdnem az összes barátnőm teljesen értelmes dolgokat vár el egy férfitól, és külsőségeket tekintve sincsenek ennyire korlátozott elképzelések. Ezek szerint nem véletlen, hogy mindegyiknek tartós kapcsolata van.

Nekem is hosszú a listám, de nem olyan baromságok szerepelnek rajta, hogy legyen minimum 190 centi, barna hajú, barna szemű, minimum 85, de maximum 95, ne legyenek tömpe ujjai, mindig éppen pont 3 mm-es borostája legyen és xy márkájú cipője.. :D ellenben a belső értékeket napesrig tudnám sorolni. Mégis mindig volt az elképzelésemnek megfelelő partnerem, mert nem teljesíthetetlen dolgokat hajkurászok.

Komolyan elgondolkodtató, hogy néhány nőtársamnak olyan apróságok fontosak, mint hogy öltönyben járjon. De hát ízlések és pofonok.

"Nekem is hosszú a listám, de nem olyan baromságok szerepelnek rajta, hogy legyen minimum 190 centi, barna hajú, barna szemű, minimum 85, de maximum 95, ne legyenek tömpe ujjai, mindig éppen pont 3 mm-es borostája legyen és xy márkájú cipője.. :D ellenben a belső értékeket napesrig tudnám sorolni. Mégis mindig volt az elképzelésemnek megfelelő partnerem, mert nem teljesíthetetlen dolgokat hajkurászok."

Tudod, az a fő gondom, hogy az én nő ismerősemim PONT ugyanezt mondják mind el.

Nem számít a kinézet, belső értékek, legyen kedves, rendes, aranyos, dehát sehol egy ilyen férfi...

Aztán mikor rákérdezek, hogy de figyelj, hát ott a Béla, évek óta meg van érted őrülve, meg ott a Józsi, facér, szimpatikus vagy neki, csomót beszélgettek...

Akkor elkezd jönni, hogy igen, de a Béla az ugye kopaszodik (mert egy 35 éves nőnek még olyan minden testrésze, mint egy 18 évesnek), a Józsi meg hogy mutatna mellette, ha magassarkút venne fel, és szépen lassan végigmegyünk az összes potenciális férfin a tömbpe ujjútól, az "informatikussal nem kezdeken" át, az "engem az öltöny beindít"-ig, amikből szépen kiderül, hogy itt bizony nagyon nem a belső értékek a problémásak.

Amikor először voltak a havercsajokkal ilyen beszélgetéseim, akkor azt gondoltam, hogy persze, tök jogos, van akinek nem jön be a kopaszság, van akinek nem jön be a tömpe ujj... De amikor észrevettem, hogy az évek alatt mindig ugyanilyen szintű érvekkel zárnak ki férfiakat, akkor szépen kezdtem megérteni, hogy azt senki nem vallja be, hogy neki a 190 centis, 50-es karral rendelkező, öltönyös kell, vagy neki az ügyvéd-kékszemű-borostás az esete, mert akkor felszínes lenne. Ettől még persze felszínes :)

"Nem számít a kinézet, belső értékek, legyen kedves, rendes, aranyos, dehát sehol egy ilyen férfi..."

Persze, persze. Mindenki a külső alapán lép oda vagy nem az éppen tetszőhöz/fogadja a közeledést, vagy hogy is mondják a külső megfog a belső megtart!

"Aztán mikor rákérdezek, hogy de figyelj, hát ott a Béla, évek óta meg van érted őrülve, meg ott a Józsi, facér, szimpatikus vagy neki, csomót beszélgettek..."

Igen, sokszor azt nem vesszük észre, ami kiüti a szemünket és persze vannak akik "házi nyúlra nem lövünk" típusúak.

Valaki egy korábbi hozzászólásnál említette a "Tinder effektus"-t. Ebben is van valami, mivel az online társkeresés térhódítása nem csak a társkeresők, hanem a komoly kapcsolatban élők életét nem csak megkönnyíti, de néha megnehezíti napjainkban. Tény és való minden nőnél van jobb nő és bizonyára pasiból is, de ha örökké a hibákra fókuszálunk és nem arra, ami jó a másikban, könnyen előfordulhat, h egyedül maradunk.

Tapasztalataim alapján sok nő még harmincon felül is elérhetetlen álompasi kategóriát kerget, tükörbe meg nem néz, tehát sokat vár el, de ugyanakkor ő sem tökéletes közelről sem.

"A gyakorlat egy csomó magányos nő (35-40+ is), mert nem találta meg a listáját, vagy a végén pánikból párkapcsolatba menekülő, aki nem csak a lista kevésbé fontos elemeit engedte el, hanem a kritikusakat is, mert megijedt, hogy kifut az időbő."

De épp ez az: nálam nincs olyan, hogy kifutok az időből. Alapból nem futok semerre, de a magány számomra sokkal jobb, mint egy olyan emberrel élni, aki idegesít.

Azt nem írtam, hogy az öltöny *fontos*, azt mondtam, felizgat. Ahogy a férfiakat felizgatja a szexi fehérnemű. Nekik lehet kedvezni, meg őket kell csábítgatni, engem meg nem? Lehet mondani a férfinak, hogy vegyen a párjának csipkecsodát, amit majd letéphet róla - miben más, hogy én a nyakkendőt akarom letépni róla? Ruhadarab mindkettő.

Persze az asszony hozzátette a cipőmárkákat meg a szemszíneket, amik totál nem számítanak. Nekem is vannak belső elvárásaim, valamiért most a külső volt soron.

Az egyik "kedvenc" nőtípusom az "elvagyok én jól magamban nem kell nekem pasi" típus.

Véleményem szerint ezek a nők önmagukon túl mást is csak ámítanak ezzel, vagy az ehhez hasonló kijelentésekkel. Miért? Mert az ember alapvetően társas lény és a társas mivoltát itt nem a barátnők vagy barátpasik társaságára értettem. Egy idő után nagy valószínűséggel mindenki csalódik a nagy Őnek vélt személyben, akiben azt gondolta nem fog mert ő más és emiatt úgy érezheti, hogy elege van a pasikból, ne adja isten a nőkből. Rövid távon hasznos lehet a magány az egyén számára felfedezni, megismerni jobban önmagunkat, de hosszú távon semmiképpen nem jó a társ nélküli lét senkinek.

21, csodálom hogy van olyan nő aki annyira leadja hogy egy ilyen suttyóval akarna összejönni. Szerintem csak bemeséled magadnak, pedig nem akar téged senki :)

De most komolyan te ugyanazokról a nőkről beszélsz?

Mert elárulom neked mi a helyzet, azok a nők, akik céltudatosan listácskával kerestek párt, vagy érzelmesek de szerencséjük volt, azok megtalálták a "számításaikat", és haladnak előre, tehát kár őket az egyedülállók között keresned, mert nincsenek ott. Akik pedig kevésbé számítóak voltak ehhez, ők nem elsőre-hamar találják meg (eleve nem tucatemberek), és vannak akik még most sem tartanak sehol önismeret terén, ők esetleg leállnának veled (de gondolom aztán hálát adnak a sorsnak hogy nem veled lesznek végül).