Nők, akik NEM akarnak párkapcsolatot akármi miatt! Mi okból van ez? Tökéletesre várás? Szexkapcsolatokat akartok vagy pornónézés+vibrátor esetleg még az se csak aszexualitás ezerrel?

Nem vagytok kotelesek az agyban elviselni h rossz az elojatek. Meg lehet beszelni vagy nem kell hagyni a hulyesegeiket.

Szerintem tragedia ez az egesz ,a pornó káros hatása meg a sérelmek meg h emberek nem tudnak a másikhoz normálisan hozzá állni.

Nekem volt tobb olyan kapcsolatom ahol az elején eleg kevésnek tunt a dolog nem a szexre ertem kokretan,de később felfejlodtek.Összeszoktunk megváltozott a hozzaaallasuk. Motivaltak lettek. Jo azt nem mondom h a rossz szokásaik eltűntek teljesen de volt amelyik igen. De nagyon jol tudom milyen nehéz ismerkedni.

Nem akarok kapcsolatot, mert alacsony a libidóm. Nem tudom hozni azt a változatos szexualitást, amit a férfiak elvárnak.

Értelemszerűen nem szexelek senkivel, csak magammal.

De ez nemcsak attol fugg h milyen embert fogsz ki hanem hogyan alalkithato,vagy hogyan lehet fejleszteni jo iranyba.

Mindenfelekeopen dolgozni kell rajta,energiat befektetni.

Jo nyilvan nem mindegy h mibe fekteted be mert van akiből nem lehet sokat kihozni mig ugyanannyi energiaval a masik sokkal magasabb szinvonalra fejlodhet mint amilyennek kinezted2belole.

nem keresek, mentális problémáim vannak. nem járok kezelésre sem :)

szexelni se szoktam. minden társas interakcióra alkalmatlan vagyok, ami fizikai síkon történik.

nem akarom egy másik, főleg egy általam szeretett személy életét magammal nehezíteni.

szerelmet érzek, sőt csak így tudnék fizikai kontaktusba bonyolódni, de ez elég összetett nálam azért.

évekig képes vagyok bármilyen érintés nélkül élni.

Én 22 vagyok,egyetemista és egy 45 éves pasival vagyunk szexkapcsolatban. Nem használ ki,mert én is akartam,nekem is jó így.

Sok mindent tanultam tőle minden téren. Mielőtt valaki a pénzre fogná, kb ugyanannyi pénze van mint a szüleimnek ,úgyhogy ehhezs emmi köze és nem is érdekel ez a része .:)

2 éve vált el a vele egyidős feleségétől.

Már fél éve van ez közőttünk,tudjuk,hogy kapcsolat nem lehetne,mert túl nagy a korkülönbség,így jól érezzük magunkat,amíg egyikünknek nem lesz valaki konoly. Bár ő azt mondta reméli hogy nem kell újra vele egyidős nővel lennie,mert olyan jó,hogy én fiatal vagyok és nem egy bosszankodó hárpia féltékeny 40es nő...nekem még nincsenek gondjaim,sokat doglalkozok magammal.

Bár ezzel nem igazán értek egyet...

Oke,elhiszem h van aki fektet bele energiat.

De akkor az a kérdés h akiknek működik azoknak mitől mukodik szerinted2?

Remélem, nem fogom kihagyni semmit, és minden kérdésedre fogok tudni válaszolni.

Amiket te írtál, azok közül ez illik rám a legjobban: "nem bírnék elviselni magam mellett valakit, nem tudnék együtt élni valakivel".

Érdekes, mert soha nem volt kapcsolatom, csak egy majdnem (ami teljesen olyan volt, mintha együtt lettünk volna, szóval nyugodtan számolhatnám kapcsolatnak, csak "hivatalosan" sosem volt kimondva), mégse akartam soha csak azért kapcsolatot, hogy legyen, akárkivel. Amikor szerelmes voltam, akkor szerettem volna, de csak azzal az egy bizonyos emberrel, ezért nem is volt soha opció a továbblépésre az, hogy keressek valaki mást... Mert nem akartam mást, nem kapcsolatot akartam mindenáron, hanem együttlenni azzal a személlyel, akit szeretek.

Viszont tök jó, hogy mennyit fejlődtem abban, hogy már nem szeretek bele minden fiúba, aki két kedves szót szól hozzám. Régebben nagyon könnyen lettem szerelmes (4 fiúba voltam, de utólag visszagindolva csak kettőbe voltam tényleg, nagyon szerelmes, a többi csak tetszett, meg fellángolás volt), de most már nem. Most is van egy fiú, akiért odavagyok, nagyon tetszik, külsőleg ő a leghelyesebb fiú, akit életemben láttam a saját szememmel úgy, hogy nem sztár, meg belsőleg is aranyos, nincs vele semmi baj. És magamat se értem, hogy ez hogy sikerült, de nem szerettem bele. :D Lehet, hogy azért, mert most már tényleg sikeresen bebeszéltem magamnak, hogy nem kell beleszeretnem minden második emberbe, megvagyok nélkülük, nem ér annyi szenvedést egyik sem. És akikkel volt bármi szexuális dolog (amire majd később kitérek), irántuk se kezdtem el érezni semmit, szóval ennek nagyon örülök, ideje volt már, tök gyerekes volt, hogy ilyen könnyen leszek szerelmes. Most pont az ellenkezője, de nem baj.

Arra a kérdésre, hogy miért nem szeretnék kapcsolatot, két teljesen különböző válaszom van, de mindkettő igaz.

Az egyik, hogy kait írtam, hogy akivel "majdnem" együtt voltunk, ő nagyon durván tönkretett lelkileg, és nekem mégegy olyan nem hiányzik. Az ember szó szerint pszichopata volt, én ezt nem akarom mégegyszer átélni. És még idekapcsolódik az is, hogy nem is tudnám, mert nem kellek senkinek (ami egyébként nem is baj, mert nekem se kell senki ugyebár). Ő is megmondta, hogy egyedül fogok meghalni, de legalább van macskám, aki szeret. Ja meg hogy azért ha szerencsém van, az alkoholista csövesek talán megdugnának. De csak talán. Ebből jött a bipoláris depresszió is meg a nulla önbizalom is, szóval lelkileg is elég elcseszett vagyok, ezt anyám is megmondta.

A másik okom, hogy miért nem szeretnék kapcsolatot egy kicsivel vidámabb. Mert nincs rá szükségem. Eddig is megvoltam nélküle, ezután is megleszek. Egyetlenegy dolog hiányzik az életemből, az utazás. Ha lenne elég pénzem és szabadidőm (amin dolgozni fogok a korona után) ahhoz, hogy folyamatosan tudjak utazgatni, én teljesen boldog lennék, nem érezném úgy, hogy bármi is hiányozna, nem is vágyom semmi másra. Egy kapcsolat csak hátráltatna, én egyedül utazok, ne jöjjön velem senki, esküvőt se szeretnék, se gyereket.

Ami a szexet illeti, teljesen a bipoláris depresszióm fázisától függ. Jelenleg pl nulla a libidóm, teljesen feleslegesnek látom a szexet, nincs semmi értelme, minek. Aztán van, amikor "fuck it, mindent leszarok" kedvem van, olyankor kívánom. A legjobb fiúbarátommal volt néha egy-két dolog, de nem sokszor (utoljára 2 hónapja, előtte 4 hónapja, előtte kicsit sűrűbben de csak párszor, kb háromszor, azelőtt meg még a "majdnem exemmel" 1,5 éve).