Van alapja ennek a "gazdag külföldi pasik elveszik tőlünk a magyar nőket" hisztériának?

Részemről nincs. Már csak azért sem, mert totálisan zavarban vagyok, ha idegennyelven kell beszélnem. Annak ellenére, hogy van nyelvvizsgám is nem egy, illetve a munkám miatt néha rá kell magam erőltetni az angolra, nem tudnék kapcsolatban lenni egy nem magyar anyanyelvű emberrel. Nem tudnám magam eléggé kifejezni, nem tudnék eléggé "én" lenni. Amellett, hogy számomra a távkapcsolat is kizáró ok.

A legmesszebb, ahova mentem ilyen téren, az exem, aki félig szerb volt, félig magyar. De folyékonyan beszélt magyarul és itt élt, szóval nem volt jelentős.

De ez csak én vagyok.

Volt gimis osztályomat végignézve (22-en voltunk lányok), 1 csajnak van külföldi párja (nem tudom, hogy gazdag-e), de ő kint él és ott ismerkedtek meg, nem itt Magyarországon. A többieknek magyar barátjuk/férjük van, vagy egyedül állóak. (30 évesek vagyunk, zömében budapestiek)

Ezt a jelenséget "énvédő mechanizmusnak" mondja a pszichológia. Ami egyébként egy teljesen normális pszichológiai válasz és mindenkiben benne van. Az itt említett mondat szép példája a tehetetlenség-nyilvánításnak. Azaz mikor azt a nézetet valljuk egy helyzetben, hogy semmit sem tehetünk. A helyzetet tekintjük reménytelennek, így nem ciki feladni a küzdelmet, elkerülhetjük a nehézségekkel való szembenézést. Mivel az énvédő mechanizmusok nevében is benne van, hogy céljuk az "én" védelme, így aki ezt "használja", az akkor nem tudatosítja ezt, nem is veszi észre. Szembesítés után szokott következni a következő énvédő mechanizmus, a racionalizáció. Tehát okokat keres - és talál is! - arra, hogy az irracionális érzése jogos. Pl. valóban látott pár nőt külföldivel --> tehát racionális, hogy nők külföldivel vannak.