Nők! Ti mit reagálnátok ha kb.30 évesen rátok írna facebookon egy számotokra ismeretlen régi hódolótok?

Volt egy időszakom, amikor lepattintottam magamról néhány nagyon kedves, nagyon helyes srácot (kettőt, közel egy időben), egyiknek se tudom a nevét, de elkezdtek közeledni, csak nem érdekeltek, mert volt egy NAGY Plátói szerelmem és nem érdekelt senki más.

Az egyik srác a buszmegállóhoz közel szólított meg és az időt kérdezte (te jó ég, ez még a mobiltelefonok előtti korszak volt, olyan 22 éve) és amikor megmondtam, akkor állt még előttem a haverjával és azt kérdezte, mire várok itt ilyen késő éjszaka? És hogy de szépnek tetszik lenni, így szemüveggel is, de anélkül is. És jól megnézett a szemüvege alatt és fölött. Én azt mondtam, hogy: - Igen? Na, ennek örülök.

És akkor megkérdezte, nem mennék-e el velük egy italra valahova, szívesen meghívna. De megráztam a fejem, pedig nagyon tetszett, mert annyira szerelmes voltam a plátóiba, meg hívő voltam és csak hívőt akartam és szűzen akartam férjhez menni és hasonlók, szóval hiába kérleltek, közben a buszom elment és felpattantam és elrohantam, ők meg csak néztek utánam.

Jaj, ha az a magas, szemüveges srác megkeresne.:)

Volt egy másik, akit a boltból ismertem, ahol dolgoztam és mindig túróstáskát vett és egyszer nagyon rossz kedvem volt a plátóim miatt és nagyon durcásan szolgáltam ki és elpirult. Aztán legközelebb bűntudatom volt, amikor megláttam, rámosolyogtam és kérés nélkül elé tettem a túróstáskát és akkor is elpirult.

Ő egy annyira helyes fiú volt, csak számomra még akkor nagyon kisfiú. 1-2 év múlva, amikor már nem dolgoztam ott, véletlen összefutottunk és kiderült, hogy kicsit kapcsolódik a szakmánk (én könyvelőcégnél voltam, ő egy magánnyugdíjpénztárnál) és megadta a telefonszámát, ha volna esetleg bármilyen kérdésem, mert nagyon el voltam keseredve, épp akkor tanultam a könyvelést. De nem hívtam fel sose, mert hát ugye a plátói...

Hát vele is szívesen meginnék egy kávét, bár már rég nem emlékszem a nevére és a szám se tudom, meg van-e még valahol felírva. Sok mindent eltettem emlékbe, talán az övé is meg van egy őskori noteszemben. :)

Biztosan nem találkoznék kettesben egy ismeretlennel. Akár valamennyire szimpatikus, akár nem. A biztonságomat kockáztatni nem éri meg.

Ha normális hangnemben ír, akkor normális hangnemben megköszönném az érdeklődését, majd befejezettnek tekinteném a kommunikációt.