Ti inkább sodródtok az árral vagy valamilyen konkrét terv mentén próbáljátok megtalálni az igazit?

Erre en is kivancsi vagyok. Azert van egy alapminimum amibol nem engedek. A tobbit merlegelem... Bar nagyon nehez...

A konkrét terv sose célra vezető. Nagy valószínűleg amit magadnak tervezték és nem isten az egy nagy kalap... Lesz

En fatalista vagyok, a sodrodas jott be.

Én is csak sodródtam és sikerült.

Én tűzön-vízen keresztül, de sajnos előbb-utóbb be kell látnom, hogy ez így nem megy, főleg mivel magamon is dolgozni kellene még fél-1 évet, de kösz szépen, nem elég, hogy ezek miatt a dolgok miatt szenvedek már régóta, most még a magánytól is kell mellé...

Engem úgysem talál meg senki sem, így csak vagyok. (F)

Én mindig csak sodródtam az árral, már ami az ismerkedést illeti, azzal tisztában vagyok, hogy milyen tulajdonságokat keresek valakiben és milyenekkel nem tudok együtt élni semmiképpen. Soha nem kerestem direkt társat, nem is értem, hogy másoknak mi ebben a jó. Erőltetett, izzadtságszagú, marketinges játszmázás az egész idegenekkel randizgatás téma, engem sosem vonzott. Baromi jól éreztem magam egyedül, addig soha nem vágytam társra (csak azért, hogy legyen, minek?) amíg egy konkrét személy nem hozta elő ezt a vágyat. Ez általában random ismerettségből, haveri kapcsolatból, közös társaságon keresztül, stb., alakult ki hónapok alatt. Nem tudok valakibe beleszeretni, amíg nem ismerem alaposabban, a vonzalom egy dolog, de az önmagában kevés. Nagyon kevés ilyen ember volt az életemben, nem mindegyik volt kölcsönös.