Mit tegyek, ha elegem van abból, hogy én vagyok a jófiú?

Mennyire tökéletesen ilyen voltam én még pár éve. Még ezt a virág vivős helyzetet is pont így láttam. Lényegében szóról szóra ugyan ezt éltem meg. Bár sosem voltam az a tipikus sarokban ülős jó fiú, csak éppen nem voltam olyan jó party akiért érdeklődtek volna a csajok. Csendes jó fiú típust sem teljesítettem, adonisz focista sem voltam 5 ezer forintos tetoválásokkal és valami cool, macsó sem. Pont az voltam és szerintem vagyok is még akit egyetemesen véve normális anya vagy apa szeretne látni a 20 éves lánya mellett. Csak ugye a 20 éves lányok általában nem úgy választanak mint a szüleik. Hiába udvaroltam én és egyebek, nem én voltam a befutó. Aztán volt, hogy később megkérdztem a lánytól, hogy milyen volt a befutóval az a pár év és jót nem igazán tudott mondani, csak körülbelül annyit, hogy át lett verve.

Én felismertem ezt magamban, hogy ez így nem pálya. Igazából ki is ábrándultam ebből az egész barátnősdiből és szerelmes elképzelésekből (jövőben is nehezen képzelem el ezt). Nem is törődtem azzal, hogy kinézzek magamnak egy lányt akit megpróbálok összeszedni. A korábbi esetekből tanulva nagy volt a valószínűsége annak, hogy őket is valaki más dugja meg vagy jön velük össze mire én randira tudnám invitálni. Szóval nem törődtem ezzel. Tudtam, hogy nem nézek ki rosszul és a jellemem sem elviselhetetlen. Annyit csináltam innentől, hogy esetleg dumálgttam csajokkal ha volt rá alkalom, akárhol, akárkibe botlottam. Ennek révén aztán lett egy lány akivel egy rövid társasági beszélgetés és egy szintén rövid és rögtönzött találkozó után az ágyban találtam magam. Vele el voltam egy ideig.

Azóta sem volt túl komoly kapcsolatom, de akkor is többre jutottam, mint előtte amikor még aktívan szerelmet kerestem.

Üdv a klubban. xD

Én se nagyon tudom, hogy mit lehetne tenni, pedig próbálkozok. Változtattam magamon, divatosabban öltözködök, új frizura, szakáll stb. Emellett elkezdtem rendszeresen sportolni, képzem magam, a jövőmre koncentrálok, nőtt az önbizalmam stb. De mégsem. Annyit sikerült elérnem, hogy nem vagyok már zavarban a nők társaságában, könnyebben tudok velük kommunikálni, de akik nekem tetszenek azoknál legfeljebb száraz barát lehetek. Valami mégis hiányzik. Néha olyan érzésem van mintha az egész csak egy színház lenne és semmi nem változott, hogy ugyanaz a frusztrált srác vagyok mint aki voltam régen is. Pedig tudom, hogy változtam, de ez mégsem elég. Az az igazság, hogy még én is csak keresem a válaszokat, így legfeljebb a saját történetemet tudom leírni tanulságképpen. Néha még ott van bennem, hogy nem vagyok elég jó és úgyse kellek senkinek. Hülye régi beidegződések ezek, amik nem múlnak el egyik napról a másikra csak azért mert elolvastál egy önfejlesztő könyvet. Ez ennél hosszabb folyamat, de azzal biztatom magam, hogy idővel révbe érek. Ezalatt nem feltétlenül a csajozást értem hanem, hogy altalanossagban elégedett legyek önmagammal. Kicsit elkalandoztam, de a kérdésedre válaszolva, az, hogy volt már barátnőd mindenképp pozitív, azt jelenti nem vagy veszett fejsze nyele. Miután kialakult a kapcsolat ott kell valamit változtatnod, de ezt így látatlanban nem tudom, hogy mi lehet. Az a tippem, hogy rámenosebbnek kellene lenned, de ezt neked kell érezned. Emellett ne akarj rögtön minden nőtől kapcsolatot akit megismersz. Beszélgess velük, flörtölj, nyomulj egy kicsit, húzd az agyukat, de csak finoman. Lehet beválik.

Én mindig olyan pasit kerestem aki tud udvarolni, tudja mi az a virág, kedves szavak, meg hasonló. De mindig olyan buta, gyökereket dobott a gép, hogy ha rájuk gondolok elkap a szégyen és a hányinger is és nem tudom melyik az erősebb.

Nem veled van a baj, azokkal van a baj akiknèl próbàlkozol! Ne te változz meg! Vagyis de, annyiban változz meg, hogy nem apuci plàzapi csàinak udvarolj, hanem valami értelmes lánynak, aki nem fog egy buliban leszopni senkit!

"Én mindig olyan pasit kerestem aki tud udvarolni"

Legalább magadnak ne hazudnál

Hatos, ne magadból indulj ki, én nem hazudok. ;)

Épp ez az, hogy én mindkèt pàrkapcsolatomban odatettem magamat 100%-ig, és folyamatosan csak a szart kaptam vissza. Én segítettem, meghallgattam a páromat, nagyobb dolgokban is segítettem neki,,ő meg alapdolgokra képtelen volt, még az első évfordulónkat is nekem kellett kipengetni, meg elvárta volna, hogy költözzek oda hozzá és az elmebeteg anyósjelölthöz és mindkettőjüket én tartsam. De persze nyilván fogalma nem volt egyik exemnek sem arról, hogy egy nőt hova illik vinni, hogy illik vele viselkedni, vagy hogy alkalmakkor érdemel egy szál virágot. "Menjünk étterembe, állom az egészet." Én mondtam nő létemre évfordulónkkor, az volt a válasz, hogy "Mi a fa sznak? Itt van anyucika büfèje a sarkon, szólok neki hoz fel sültkrumplit, az nem jó???"

Ez aztán az illem, meg az udvarlàs. Igen, a mai pasik 98%-a kimerül annyiban, hogy "Hívok taxit magamhoz." Vagy "Gyere velem hotelba". Azt a 2%-ot meg igen nehéz megtalálnunk, mert legtöbbetek már foglalt, vagy már nyitni sem mer. Az ilyen lányok akik pedig szintén próbálnak normálisak maradni azok kb ugyanígy vannak.

#8

Azért a nők is megérnek egy misét :) Egyszerre több pasival "játszadoznak", úgy húzogatnak minket jobbra-balra, hogy egyszerűen azt se tudjuk merre áll a fejünk. Reményt adnak nekünk, de persze megtartja azt a kiváló távolságot, ahol még nem hagynád ott a csajt udvarlásnál de még nem is vagy az összejövetel zónában. Ez a nagy szórakozásuk, a férfiak érzelmével szórakozni. Aztán persze csak az alfát várják, a felső 10 százalékot, akik végigdugják a fél város nőit, a maradék 90% átlagos vagy alatti pasi meg pusztuljon meg egyedül, vagy valamilyen csodaszertől változzon alfa pasivá :)

Jó indulattal, saját példámat alapul véve reflektálnék az utolsóra.

Én párkapcsolatban élek 7 éve, de a mostani párom megismerése előtt sokat ismerkedtem, és volt 1-2 zátonyra futott próbálkozásom srácokkal (konkrét kapcsolat csak 2). Visszatekintve én is játszadoztam sok fiúval, vagyis ők így érezhették, de a legnagyobb őszinteséggel mondom, hogy nem volt szándékos. Amikor ezek történtek, 16-21 éves voltam, akkor még hittem abban, hogy lehet fiú-lány barátság, és ha nem tetszettek, de jó fejnek tartottam őket, akkor barátkozni akartam velük. A 90%-uk el is fogadta, akár évekig voltunk ilyen mindent megdumálós kapcsolatban (nem csak én használtam őket "lelki szemetesnek", hanem én is mindig meghallgattam őket). Akkor esett le, hogy ők végig reménykedtek továbbra is, amikor komoly kapcsolatom lett, és pár hónap után majdnem az összes felszívódott. :D

Azóta megtanultam, hogy nem próbálok barátkozni férfiakkal, pláne akkor nem, ha bepróbálkoztak, maximum "jó ismerős/kolléga" lehet belőlük.

Ezen kívül volt 1-2 olyan eset is, hogy ingadozott, hogy mit éreztem az adott srác iránt, alapból nem éreztem, hogy bele tudnék szeretni, de volt utána néhány olyan húzása, hogy elbizonytalanodtam, mert megfogott valamivel. De ha közelebb engedtem magamhoz, akkor mégsem klappolt. Ez sem szándékos játszadozás volt, hanem bizonytalanság, de szereztem önismeretet, magabiztosságot abban, hogy mit akarok. Ja, és velem is csináltak srácok ugyanilyet nem 1x.

Szerintem nagyon sok fiatal lány és srác átmegy hasonlókon, és kevés az, aki direkt játszadozik a másikkal, mert hideg vérrel szórakozik csak az egészen.

" Aztán persze csak az alfát várják, a felső 10 százalékot, akik végigdugják a fél város nőit"

Szerintem ez a nők többségénél (nálam biztosan) téves, inkább egy olyat várnak, akihez nagyon tudnak vonzódni, mellé személyiségileg is passzolnak, és mellé lehetőleg NEM dugta végig a fél várost. Sokat kellett "kukázni", amíg találtam ilyet. :D Előtte pedig volt dolgom olyannal, aki szűz volt, és tipikus megkeseredett incel szerű képződmény, és olyannal is, aki tényleg végigment a fél városon.