Megéri hajtani az igazit, vagy meg kell tanulni szeretni?

Szerintem nincs olyan eset, amikor annyira muszáj lenne kapcsolatban lenni, hogy az ember úgy is belemenjen, ha nem teljesen elégedett az adott helyzettel már kezdettől fogva, csak úgy elvan.

Komolyan nem értem, miért érzik magukat egyesek annyira szarul egyedül, hogy ilyen hülyeségekbe is belemennek. A párkapcsolat lényege, hogy legyen egy normális társad az életben. Ha ez nem teljesül, tök hülyeség kapcsolatban lenni.

Igazi meg nincs, tessék felfogni. Van, akiről az első randin el tudja dönteni az ember, hogy megfelelő, van, akin csak a sokadikon, addig meg semleges vagy "elvan vele". Aki türelmetlen ezeket az embereket megismerni, hogy valami benyomást vagy érzést alakítsanak ki benne, az meg nem tudom, mit akar. Felnőttek vagyunk, nem tinik.

Nincs olyan, hogy igazi. Ez nem egy mese, hanem a való élet.

Vannak emberek, akikkel összeillesz, van összhang, tudtok beszélgetni, jó a társaságában, és a szexben is hasonlóak az igényeitek, és jó is vele. Ilyen emberből nagyon kevés van, mivel nagyon különbözőek vagyunk. Ha sikerül ilyet találni, akkor nagyon becsüld meg, mert ezerből egy!

Olyan is akad, aki külsőre annyira az eseted, hogy ott a helyben lesz tőle spontán peteérésed, és első szóra bújnál vele ágyba. Ez viszont nem szerelem, hanem nemi vágy. Ebből legfeljebb heves fellángolás lesz, ami gyorsan ki is hűl, amit jól lakik vele a tested. Ilyenből lesz a se veled, se nélküled kapcsolat, ahol nappal ölitek egymást, este békülős szex. Ez felőröl, és nem leszel boldog.

Idővel megtapasztalod, hogy a külsőtől függ legkevésbé, hogy kivel mennyire vagy boldog. Ha a vonzalom megvan (még ha nem is az a póló letépős gerjedés), akkor ilyenen ne akadj fenn, hogy barna és nem szőke. De ha a belső tulajdonságai közt fedezel fel olyat, ami a vágyaiddal ellentétes, akkor gondold át. Ez megint majd az élettapasztalattal jön, hogy neked mi fontos annyira, hogy nincs kompromisszum, és mi az, amit kompenzál annyira a többi jó, hogy elfogadd.

Azt ne felejtsd el, hogy te se vagy tökéletes, tehát egy tökéletes férfi nem fog hozzád illeni. :)

Aki pedig külsőre egyáltalán nem jön be, kicsit se vonzódsz hozzá, és nem esne jól a testi közeledése, azt inkább engedd el! Barátnak jó lehet neked, de ő végig szenvedni fog, mert ő nem barátkozni akart veled. Jobb, ha nem erőltetitek.

Tökéletes partner nincs. Az a kérdés,hogy azokat a "hibáit", amiket hibájaként (tökéletlenségeként) fogok fel magamban, tudom-e (tudnám-e) zokszó nélkül elviselni egy életen át.

A külső fontos, de nem lehet rá sokat adni, hiszen évek alatt változunk (őszülünk, kopaszodunk, sok nőnek "összemegy" a ruhája... haha!). Az legyen a fontos, hogy viselkedésében, emberi megnyilatkozásaiban, reagálásaiban legyen meg veled az összhang!!!. Hidd el, ez a fontos.

Nem szabad megalkudni. Nem arról van szó, hogy a fejedben megalkotott kis ideálképet kell kergetni. De olyannal összejönni aki nem fog meg, akiért nem vagy oda meg vissza semmi értelme. Sosem lesz tartós egy ilyen kapcsolat. Ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön minden napos kemény munka kell. És ezt nem fogod tudni megtenni olyanért akiért nem őrülsz meg. Talán 1-2 évig menni fog de utána ha nincsenek komoly érzelmek semmi motivációd nem lesz a kapcsolat fenntartására.

Viszont külsőre alapozni semmiképp nem szabad. Nem a külseje fog megfogni hanem a személyisége. A jó külsőt megunod pár hónap alatt. Ha nincs meg hozzá a baromi jó személyiség akkor szintén nem lesz tartós. Nem szabad úgy hozzáállni, hogy neked szőke izmos pasi kell mert pontosan így fogod elengedni magad mellett az "igazit".

Én ott jöttem rá, hogy milyen érzés az „igazi”, amikor együtt voltam valakivel és tényleg nem vágytam másra, csak rá. Nemcsak a szexre gondolok, hanem a társaságára is. Neki is voltak hibái, de nála nem volt olyan, hogy hát, jó-jó, DE. Nála nem volt DE. Azt éreztem, hogy nem kell más.

Másokkal előtte (és mivel sajnos már nincs velem, másokkal utána) mindig volt valami. Jól nézett ki, jó volt az ágyban, de….

Értelmes, okos volt, de…

Most ezek kisarkított dolgok nyilván, mindig volt valami, ami miatt másra vágytam mellette. Világnézeti dolgok nem egyeztek, jövőbeli tervek nem egyeztek, kémia nem volt meg stb.

Mindezekből pedig egy volt, akinél nem volt de, akivel minden megvolt, legalábbis számomra, de mint kiderült, számára mégsem biztosan. Hát, ez van, nem tudok mit tenni, lépni kellett tovább, folytatni az ismerkedést, de továbbra sem szeretnék macskákkal megöregedni. Bár most már kicsit pesszimistább vagyok, hogy már egyszer megéreztem, hogy milyen jó volt együtt lenni valakivel, akiben minden megvolt, amit kerestem.