Mennyire elfogadott, ha valaki nem akar "rendes" esküvőt?

21 éves lány vagyok és amíg a legtöbb nőnemű ismerősöm kislánykora óta az esküvőjéről álmodozik és azt tartják életük legszebb napjának, addig én valósággal rettegek tőle. Szerencsére most nincs barátom, szóval nem kell amiatt aggódnom, hogy megkérik a kezem vagy valami, de amikor férfiakkal ismerkedtem és szóba került az esküvő, mindegyiküknél tök értelemszerű volt, hogy majd hatalmas, több száz vendéges, fancy esküvőjük lesz.

Egyébként azért nem akarok esküvőt, mert mindig is nagyon visszahúzódó voltam és emlékszem, már kisgyerekként lámpalázas voltam és szorongtam, ha én kerültem a középpontba. Már attól is egy kisebb pánikroham tör rám, ha csak elképzelem, ahogy odasétálok az oltárhoz és több száz ember szeme rám szegeződik..Illetve a családommal se jó a kapcsolatom és nincs egy olyan ember se, akit a barátomnak hívhatnék, még "haverokból" is alig van kb. egy maroknyi, szóval amiatt is hülyén érezném magam, hogy szinte csak a párom oldaláról lennének jelen vendégek. Meg amúgy is elég drága egy esküvő és szerintem azt a pénzt sokkal értelmesebb, hasznosabb dolgokra is lehetne költeni. Pl. a nászútra.

Szóval szerintetek manapság mennyire nehéz ilyen emberként egyáltalán párt találni? Vannak olyan férfiak, akiket nem zavarna, ha a párjuk nem akarna "rendes" esküvőt, max. egy polgári esküvőt, aztán egyből jönne a nászút és a habos-babos-ruhás, templomos, tortás, táncikálós dolgot kihagynánk?