Ha a párkeresés, szexualitás életünk egyik legtermészetebb része, akkor miért van olyan, hogy valaki oda se mer menni egy lányhoz?

Miért jó mindent a szülőkre fogni?

Azt hiszed, nekünk apánk fogta a kezünk, és úgy mentünk oda ismerkedni? Nagy francokat, mentünk magunktól és szépen megtanultuk, hogy kell.

Ma meg ültök a kanapén, neten csacsogtok, ráfüggtök a pornóra, és néztek ki a fejetekből, hogy mi a baj. Neked ki csinált gyk regisztrációt? Ki mutatott először pornót? Anyád? Apád?

Ezzel az erővel én meg kérdezhetném, hogy miért neveltek a szülők ennyi defektes nőt akik abban élik ki a pszichés göcsörtjeiket, hogy rendre össze-vissza tetováltatják magukat mindenféle okádék kinézetű motívummal és semmitmondó szövegekkel? Vagy miért neveltek belőlük faxcibáló csajokat akik 20 éves korukra taknyosra vannak baxva?

Vagy nem nevelték őket vagy a szülők is selejtesek voltak. De itt inkább a mai világunkra jellemző környezet ami ezt létrehozza. A változó társadalmi viszonyok és jelentős mértékben a média.

Önbizalmat, hogy adjon a szülő a fiának? Igen fiam menjél csajozzál, ne félj odamenni stb.? Hiába mondasz ilyeneket, ha ő éppen nem a korszellem ideálja a nőknél. Koptatják, letiltják, ignorálják... Nem azt tapasztalja, hogy az olyan srácok érdekelnék a nőket mint ő, mert ő se nem egy exhibicionista hangadó, se nem egy karizmatikus szépfiú, se nem egy trendi kockahasú ecsetfej és nem is egy vagány bájgúnár focista. Teljesen feleslegesnek tartja önmagát és azt is, hogy odamenjen bárkihez is.

Mindenki azt mondja hogy legyél magabiztosabb, határozottabb, stb.

Csak éppenséggel ott van a neveltetés, az otthoni gondok, a gyerekkori traumák, az iskolai bullying, a tanárok nemtörődömsége, a barátok árulása, a végtelen mennyiségű visszautasítás az ellenkező nemtől, a kialakult megfelelési kényszerek amikor úgy érzed hogy senkinek sem vagy jó, vagy azt látod hogy másoknak mennyivel jobban megy a soruk mint neked, a szurkálódások személyesen és az interneten is, a meghiúsult kapcsolatok, a megcsalások.

Könnyű ilyen szavakkal dobálózni, közben észre se vesszük hogy mi vagyunk azok, akik ilyenné teszik a másikat (nem pont mi, de az emberek általánosságban).

Nagyon szeretem ezt a nőkről egyébként, hogy miért nem mennek oda a srácok és miért nem kezdeményeznek stb. És itt nem feltétlenül arra akarok kilyukadni, hogy mert úgyis elküldenék a csajok őket, ez már a történet egy további ága. Hanem, hogy a nők ezt úgy kérdezik és állítják be mintha ez az egész csajozósdi/pasizósdi a férfiak miatt nem működne, mintha csak ők lennének a hibásak, mert félősek vagy hasonlók és nem mennek oda.

Nem, ez egyáltalán nem csak a férfiak hibája. Itt nem csak a férfiakkal van probléma. A nők elvárásai is pontosan ilyen rossz irányba vannak. És itt sem oda akarok kilyukadni, hogy mert mind csak a 10/10-es adoniszokra hajt, mert ez hazugság lenne. De elvárnak olyan dolgokat is amiket nem is tudom honnan vettek. Rendszeresen találkozok olyanokkal akiknek az a problémája lényegében, hogy nem talál olyan pasit aki be is jön neki és azt az orránál fogva tudná ő a markaiban tartani. Persze közben az van mondva, hogy neki egy céltudatos, karakán, talpraesett férfi kell, de közben minden vágya, hogy olyan legyen a pasi aki minden szavára hallgat és igazából a nő hordja a nadrágot a kapcsolatban. Kellene egy erős, céltudatos férfi, de azért a nő akarja kezelésben tartani a fickót. Ez a kettő üti egymást, de mind a kettő el van várva.

Visszatérve a félős pasikhoz akik nem mernek kezdeményezni és ez elvileg a probléma oka. Ez azért sem lehet igaz, mert nyilván nem minden férfi húzza ki magát a kezdeményezés alól, kvázi nekik rendelkezni kellene kapcsolattal és nővel. Csakhogy ez nincs így. Egy csomó olyannak nincs senkilye aki nyitott, kezdeményező és nem "félénk". És egy csomó olyannak van nője aki tuti nem merne rámenni egy nőre vagy nagyon maximum remegő hangon, hogy - Szia. Mi a kedvenc színed?

Én ezt sok esetben nem is nevezném félénkségnek egyébként. Például biztos vagyok benne, hogy rólam is gondolt már ilyet nő, mert maximum mindig csak megnéztem, de sosem léptem. Pedig esetemben a félénkség az amit a legutolsó helyen említenék abból a szempontból, hogy miért vagyok épp szingli. Volt úgy kapcsolatom, hogy totál ismeretlenül, nulla megelőző cselekménnyel mentem oda a lányhoz egyértelműen ismerkedési szándékkal. Nem mondom, hogy olyan nyugalomban voltam amikor odamentem mint amikor otthon fekszek, de a félelemhez közöm sem volt. Kapcsolat lett belőle. Ehhez bőven kellett az is, hogy a lány örömmel vette a közeledést és nyitott volt. Nekem nem a félénkség szab gátat abban, hogy elkezdjek kontaktokat létrehozni nőkkel. Inkább a kiábrándultságot mondanám ami összefoglalja az én esetemet. Inkább csak nézem öket a kévézóban, aulában, kocsmában és egyéb helyeken. Nincs kedvem futni ezeket az ismerkedős köröket. Vonaton esetleg még nyitok és szóba elegyedek, de sokszor ott is csak közöny van, pedig barátságosan, normálisan közeledek. (Jó, lehet azért, mert sokuknak van kapcsolata és ...... rám, hogy mit akarok a vonaton.) Ez egy vonaton még el is megy, de mondjuk egy kávézóban nem ilyen kellemes lyukra futni egy ilyennel. Szóval nekem nincs kedvem ehhez, hogy próbálkozgassak. Nem akar most kapcsolatot, mert kiábrándult / van barátom / kedves vagyok, de nem szeretne ismerkedni... Vagy ha éppen vevő rám akkor más miatt nem jön össze. Sok lány körül meg annyi srác legyeskedik, hogy nem tudom eldönteni, hogy valamelyikkel jár vagy barátai vagy mind dugja vagy mindet unja csak koslatnak utána. Nem megyek inkább oda ötödiknek.