Lányok, utasítottatok el azért pasit, mert bizonyos kor után is még otthon élt az anyjával? 32 vagyok, és igen, otthon élek,1 év múlva lesz pénzem kis lakásra (családot úgysem akarok), de addig is kapom a sok nemet. Vagyis szó nélkül lelépnek.

Barátom otthon lakott amikor megismerkedtünk, 29 volt.

Vele szerencsém volt, mert lelkiismeretes és nem mamapicifia.

Szerintem sokan azért félnek, mert a legtöbb anyánál lakó férfi (és nő) kiszolgáltatja magát és semmilyen házimunkát nem végez, plusz nehezen válnak le az anyuról, aki gyakran még fúj is az új partnerre.

Vagy a család téma kavar még be.

#3

De olyan is létezik ahol "anyuci" nem engedi meg. Ismerek ilyet, ahol anyuka szabotálta el a fia egyetlen igazi kapcsolatát, és üldözte el a menyasszonyát. Meg úgy minden lehetőségét ilyen téren. Műbetegség, emberrablás, cselszövések? Minden belefért.

Az mitől jobb, hogy figyelni kell a mamára? Rögtön arra gondolnék, hogy na, akkor ez az én feladatom lesz.

És én sem akarok gyerekeket, de pont ezért nem akarok önállótlan felnőttet sem.

"És én sem akarok gyerekeket"

Sajnos ez olyan ritka. Bár többen lennétek ilyenek.

Mondjuk én nem élek együtt egy rokonommal sem, és nem is fogok soha, jobb ez így.

#6

*esetleg idős koromban testvéremmel meg a cica-seregével, elnosztalgiáznánk gyerekkorunkról.