40 fölöttiek nektek volt olyan h huszonevesen parkesesnel a szemelyiseget raktatok az 3első helyre 40 fölött meg a szexet?

42 éves csinos nő vagyok.

Elváltam.

Nem tettem az idő múlásával első helyre a szexet és nagyjából hasonló a preferenciám, mint 25-35 évesen is.

Van gyermekem, nyilván ezt nem számítva, de a házasságom sem a gyerekvállalási kedvem miatt köttetett, hanem szerelemből, a volt férjemet vàlasztottam.

Ma is méltó, egyenrangú, érzelmeken alapuló, kölcsönös és (idővel) elköteleződésre képes kapcsolatra vágyom, mit mindig is.

Képesnek és alkalmasnak is találom magam erre és azt hiszem/remélem, hog van a korosztályomban is olyan férfi, aki hasonlóan gondolkodik.

Talán még fel is értékelődtek azok az emberi tulajdonságok, amik egy kapcsolat megbízhatóságát, intimitását adhatják.

Eszembe nem jutna tingli-tangli szexkapcsolatocskákat futtatni elköteleződés-fóbiás lúzerekkel :D

Lezárt, tiszta múltam van, amire büszke vagyok, így nem kell fiatalabb “pasikák” után koslatnom, hogy betartsak a volt férjemnek :D -ennél egy elegánsabb, normálisabb szintet képviselek.

Nem tartom gáznak a külsőm, sőt igényes, csinos, válllalható nő vagyok- így ilyen “fussunk össze egynek jó, barátság extrákkal” jellegű céltalanságokkal sem kell az önbizalmam megtámasztani.

Abban hiszek, azt tapasztaltam az eddigi kapcsolati múltamban, hogy a szex fontos és izgalmas dolog, egy jó párkapcsolat alapja és nagyszerű kötőanyag két ember között. Nekem nagyon nem mindegy kivel élem meg és mivel a szexuális kultúrám nem a “gyere dugjunk” szintjén van- igénylem a kötődést, lelki intimitást is egy megbízható, vonzó férfitől.

Nekem nincsenek szexuális gondjaim vagy alacsony libidóm és nem érzem, hogy időbel kevesebb vagy silányabb szexuális élettel is beérném.

Ki mire taksálja magát, annyiért viszik.

Nyilván van a korosztályomban is megkeseredett, kiégett ember (nő és férfi is), megtépázott m, cirkuszos, Maunika-sóóós válás után melldöngetve “mert az összes nő/férfi szemétláda”-zó, aki gátlástalanul megy át az ellenkező neműeken... de a korral nem ez jár feltétlenül.

Szeretném hinni, hogy érés is, önismeret, ami a saját szexualitásom mélyebb és örömtelibb megéléséhez is hozzásegíthet egy valódi, értékes párkapcsolatban.

(...szóval nem: valamire való nő kortól függetlenül tud vonzó lenni és nem kell rárepülni a “korosodó” :D :D 40-esekre, a gerinc sokunknál még alapszéria)

Egy egészen kicsit talán igen. De alapvetően nem sokat. A személyiség számomra mindig kulcsfontosságú volt, ez alapján választottam társat. (A mai napig tiszteljük egymást és a gyereket érintő kérdésekben abszolút harmóniában cselekszünk.) 37 évesen váltam el amikor már kihűlt a házasságunk, nem volt benne szex és ezzel együtt intimitás évek óta. Csak éltük a kiüresedett életünket. Én próbálkoztam párterápiára csábítani, de azt mondta, nincs semmi baja, nem érdeklem már, mint nő, fogadjam el. Pornófüggő lett, ezért nem is keresett magának új kapcsolatot. Én majdnem tönkrementem ebbe lelkileg. Szóval válás.

Utána volt szex kapcsolatom, mintegy pótolni az üresjáratban elvesztegetett éveket. Jólesett a testemnek, de a lelkemnek ez ugyanolyan üres volt, mint a szex nélküli párkapcsolat. Nem tett boldoggá. Normál esetben ugyanarra vágyom, amire előtte: értelmes beszélgetésekre, egy férfire, akire felnézhetek (ezt az ex férjem eljátszotta, de így indult a dolog) és arra, hogy összeillő személyiségünk legyen, harmóniában tudjunk élni. És persze sok szexre. Az nagyon hiányzik. Őrületesen. De akkor sem érdekel szex kapcsolat, mert kipróbáltam és az nem én vagyok. Viszont tény, hogy ha összejönnék valakivel, akkor a szex minősége most már nagyban befolyásolná azt, hogy összejövünk-e. Az ex férjemmel sosem volt igazán jó, pedig szerelmesek voltunk egymásba anno. A szex kapcsolatban rájöttem, hogy nekem is lehet ám orgazmust okozni, bár igényel egy kis odafigyelést mindkét részről. Tehát olyannal már nem lennék, akármilyen jó személyiség, aki nem tud vagy akar nekem örömet okozni az ágyban.

N 42