Hogy változtassak ezen? Azt mondta egy férfi ismerősöm olyan vagyok mint egy jéghegy, nagyon rideg vagyok. Úgy tűnik neki nem értékelem a bókokat sem azt közvetítem hogy meghallgatom de kb leszarom.

Olyan egyedül maradsz a végén, mint a "jéghegy" utáni vessződ. :))

Kérdezz meg másokat is, így gondolják-e, mielőtt feltétlen komolyan vennéd egy ember véleményét. :)

"Jéégbőől vágyoook, tááláán feeel sem olvádoook" :D

[link]

Nem gond ez egy szinten, mert egyfajta önvédelmet gyakorolsz a többi ember h×vel szemben, ami nem tetszik. Azonban ezzel valóban egyfajta falat is húzol magad felé, ami egy kicsit sok.

Mit szeretnél? Szeretnéd, ha közelednének feléd? Akkor légy egy kicsit nyitottabb, és mérlegeld, hogy kit engedsz magadhoz közelebb, és őt tartsd meg. Nem kell, hogy 12-en szeressenek, elfogadjanak, elég, ha 1-2-t beengedsz magadhoz, de az tartós legyen:).

Az ilyet sose veszem komolyan. Az a kritikája, hogy nem irulsz-pirulsz pitsamód, ha dicsérget?

Ez NEKI baj, nem neked.

Szerintem ez alapvetően nem negatívum. Főleg ha az ember tisztában van ezzel a tulajdonságával és kitudja használni az előnyeit, valamint kezelni tudja a hátrányait.

Rám is mindenki ezt mondja, aki nem ismer igazán. Azt gondolom a munkahelyemen pl. ez kifejezetten előnyös, hiszen puha, nőies lélekkel nem is lenne olyan határozott kiállásom, amivel alkalmas lennék a munkakörömre. Bizonyos helyzetekben tudom erősíteni a rideg külsőt, míg más helyzetekben lágyítani, attól függően éppen kivel tárgyalok/beszélek és miről.

A baráti társaság kiépítése így azért nehezebb volt. Nincs sok barátom, de ők ilyen ridegen szeretnék és tudják, hogy azért lapul a felszín alatt némi lélek is. A nők többségével általában nem jövök ki jól. Többen mondták már egymástól függetlenül, hogy ijesztő a magabiztos, megközelíthetetlen kiállásom és már ez alapján riválist látnak bennem, amit nem igazán tudok értelmezni, de talán nem is kell. A két barátnőm mily meglepő, hozzám hasonló lelkületű, nekik sosem kell megmagyaráznom mit miért teszek. :)

Aztán vannak a férfiak... Nagyon nagyon sok férfinál éreztem azt, amíg ismerkedtem, hogy szegényt megzabálnám reggelire. Ellenben eszméletlenül férfiasnak láttam, amikor valakit hasonlóan erős, vagy talán még erősebb személyiségnek láttam magamnál. Nálunk a párom a férfi a háznál. Mellette merek gyenge nő lenni, aki kimutatja az érzelmeit. Persze alapvetően nem vagyok elesett megmentendő pára, de ő bármelyik oldalamat látja éppen, tudja azt kezelni. És ez jó. Ő olyan társ, aki bókol, de nem nyáladzik állandóan, aki finoman a tenyerén hordoz, de mégsem halmoz el minden földi jóval, aki a gyengeségeimet erősíti és az erősségeimet támogatja. Aki megszeretget akkor is, amikor éppen nem vágyom rá és aki elfogadja hogy én már csak ilyen rideg p**csa vagyok. :)