Soha nem lesz normális barátom, aki megbecsül?

21 éves leszek. Nemrég dobtak ki egy másfél éves kapcsolat után, mert túl sok volt exemnek a szeretet, amit adtam és visszafele is igényeltem.

Igaza van, tényleg sok. Iszonyatos szeretethiányom van. Én az a típusú barátnő vagyok akivel ellehet menni hétvégén bulizni, kocsmázni, koncertre, bármilyen laza programra, de ezen felül igénylem a bújást, törődést, puszilgatást, romantikát is. Ez eddig minden exemnek sok volt... Én már rettentően unom ezt, hogy mindig vége, x idő múlva jön valaki, megint beleszeretni, tervezni vele, és megint vége. Én egy ember mellett szeretnék lenni a lehető leghosszabb távon, idővel összeköltözni, örökbefogadni valami állatkát és élni boldogan az életünket. Nem vagyok unalmas, minden hétvégén szeretek eljárkálni valahova, rengeteg barátom van, imádom a munkahelyem, több hobbim is van, járok koncertekre, fesztiválokra, szeretek edzeni, de ha kapcsolatban vagyok akkor szeretek szeretve lenni. Nem egy Ryan Goslingot várok. Valakit várok, akitől kölcsönösen azt kapom, amit én adok neki.

Mert én szeretek meglepiből főzni, titokban kimenné elé a munkahelyére és akár meglepni egy üdítővel (vagy amit szeret), venni apróságokat neki szó nélkül, bújni és puszilgatni, dícsérni, bókolni, motiválni, tervezni együtt, közösen főzni, mozizni, filmezni, szexben is kipróbálni mindent amit a másik akar...

Tehát én is romantikus típus vagyok, de egyszerűen bármit teszek, kiteszem szívem lelkem valakiért, mindig megun. Mindig megijednek, hogy basszus, ez a csaj tényleg nem lazán tervezi a kapcsolatot... Sosem mentek az egyéjszakás dolgok, mindig elkezdek kötődni az illetőhöz egy idő után, próbáltam már. Nekem a szex érzelmi alapon megy, nem tudok csak úgy dugni, aztán hazamenni.

Tényleg velem van a gond? Exem mellett az utolsó 3 hónapban pszichológushoz is mentem, mert folyamatosan azt kaptam tőle, hogy túl ragaszkodó és kötődő típus vagyok, biztos gyerekkori trauma, menjek szakemberhez. Igen, lehet van benne valami, édesapám 8 éves koromban lelépett, 18 éves koromban meghalt, anyukám pszichiátrián volt éveket kezelve mert szuicid hajlamai voltak, tesómék külföldön, kvázi elég egyedül nőttem fel. Próbálom megtalálni a problémáim gyökereit, de szerintetek is itt velem van a gond?