Szerintetek mások hogy tudnak éretten viselkedni egy kapcsolatban, amikor még fiatalok, s én miért nem tudtam?

Bocsi a kérdésben lévő összetett témáért, de nem akarok 2 kérdést kiírni.

Sajnos 25 éves nőként kb. 1 éve kezdődött csak benőni fejem lágya. Természetesen ezt akkor nem érzékeltem, totál érettnek képzeltem magam, akihez mégse kopog be a szőke herceg.

Olyan hibákat halmoztam hibára, amik itt durvább napokon feltűnnek: voltam 20 év korkülönbséges kapcsolatban, és hangoztattam, h ez ideális, voltam olyan pasival, akinek másik nője is volt, alig értve, hol a hiba. Bőgtem át éjszakákat olyan pasiért, aki nagy ívben tojt a fejemre, természetesen mindezt évekig húzva.

Persze én sem voltam szinte sosem korrekt a másikkal. Mindig több vasat tartottam a tűzben.

Aztán egyszer találkoztam valakivel, aki rávilágított elég nyers stílusban, hogy agyilag kb. 13 éves szintjén állok, semmi elvárásom magammal szemben, és ne csodálkozzak, hogy soha nincs senkim.

Azóta észrevettem (addig csak magamra koncentráltam) , hogy mások ezzel szemben kb. 15 éves koruktól éretten viselkednek, 20-on évesen házasodnak, normál elképzelésük van a monogámiáról, és persze sose tartották erénynek, ha valakinél úgy jönnek ki-be az újabb jelöltek, mint zsidóban a fájdalom.

Most azon gondolkodom, ez amúgy mitől lehet? Miért van az, hogy valaki tud éretten viselkedni fiatalon, van aki meg olyan defektes, mint én?

Nyilván mindent megbántam, nem is akarok ismerkedni egy jó ideig, de azóta sem tudom megérteni, mi játszódhatott le bennem.