Megszeretni egy férfit, aki kicsit sem tetszik? Ez, vagy az örök magány jobb? 28/n

Nézem a volt osztálytársaimat, ismerőseimet facebookon, kivétel nélkül házasok vagy élettársi kapcsolatban élnek, a 80%-uk gyerekkel már. Szégyellem magam előttük, és a családom előtt is, hogy én ennyire vittem, hogy egyedül tengődök, és nem amiatt mert karriert építettem (egyszerű munkát végzek), hanem mert a kutyának sem kellettem. A legutóbbi kapcsolatom 2 évig tartott, együtt éltünk, azt hittem révbe értem, de szakított velem. Azóta több mint 1 éve egyedül vagyok. És teljesen egyedül, nincsenek randik, majdnem kapcsolatok, jó lett volna csak elszalasztottam érzések, egyszerűen senki nem udvarol nekem. Élőben, ha néha elmegyek beülni valahova, még senki nem kezdeményezett nálam, átnéznek rajtam. Társkeresőkön fennt vagyok már egy éve, de ott szintén ez a tapasztalatom, aki tetszene nem törődik velem, vagy csak szexelni akar. Annyi reményem van, hogy ezeken az oldalakon néha kapok érdeklődést férfiaktól, viszont ők nem tetszenek külsőre egyáltalán. Vagy nagyon alacsonyak 165-172 centik, vagy nagyon kövérek. Én próbálnék esélyt adni nekik, de azután hogy a volt párom egy olyan férfi, aki teljes mértékben az ideálom volt, magas, vékony, kékszemű, ez nagyon nehéz nekem. De az élet pofára ejtett, rá kellett jönnöm hogy eddig minden exem (2 komoly kapcsolatom volt) szintemen felüli férfi volt ezekszerint, hiszen én azóta külsőre nem változtam, most mégis ezzel szembesülök hogy nincs rám érdeklődés.

Szeretnék egy tartós kapcsolatot, szeretnék boldog lenni, szeretnék egyszer kisbabát. De úgy látom ehhez le kell győznöm a külső miatti elvárásokat magamban, ami nagyon nehéz. Hallotam már ilyet, hogy egyeseknek sikerült megszeretni úgy a párjukat hogy az elején egyáltalán nem vonzotta őket külsőleg, meg szexuálisan, de jó ember volt, és barátként egyből megszerették, majd állítólag jött a szerelem is.