Lányok esetében miért tapasztalható sokszor az, hogy társkeresésnél nem kezdeményeznek egy bizonyos fiúnál aki tetszik nekik, ha pedig nem lesz köztük semmi, akkor a fiút hibáztatják?

Sok lány ismerősöm mesélte nekem, hogy tetszett nekik egy bizonyos fiú, de szándékosan nem kezdeményeztek náluk, csak “jeleket adtak”. Amikor pedig nem lett köztük semmi, akkor azonnal a fiút hibáztatták. Teljesen őszintén megmondom, én ezt sajnos nem értem. Egyrészt, szerintem az lenne a természetes, magától értetődő, felnőttes és érett, ha a lányok elmondanák amit szeretnének. Odamennének a fiúhoz és mint egy felnőtt ember, elmondanák, hogy én személy szerint szimpatikusnak talállak téged, szerintem ismerkedhetnénk, vagy elmehetnénk valahová. Ha tényleg olyan hű de nagyon tetszik neki az a srác, akkor miért nem mondja el ezt neki szemtől szembe? Ha tényleg lát benne egy lehetőséget és vele szeretne lenni, nem ez lenne a magától értetődő, hogy megbeszélik a dolgokat? Mert szerintem ha igazán tetszik valaki, akkor az a minimum, hogy teszek azért, vele lehessek. Ha pedig ezt a minimumot nem tettem meg érte, akkor biztos, hogy ő tényleg fontos volt a számomra? Biztos, hogy ő hibázott, ő miatta nem jöttünk össze?

Sok lány ismerősöm azt is mondta, azért nem kezdeményezett srácnál, mert fél a visszautasítástól. Hát elnézést, de ezt a fiúk minden egyes alkalommal átélik, ha őket visszautasítják! Ez benne van a pakliban, ez erről szól. A fiúknak újra és újra neki kell futniuk a dolognak, megint kezdeményezniük kell, ha valakivel nem jött össze a dolog. Akkor miért nem tudják ugyanezt megtenni a lányok is?

Miért kell “jeleket adni”, amikor pl. munkahelyen is csak az a célravezető, ha az ember egyértelműen fogalmaz? Én irodában dolgozom és ha a főnökömmel csinálnám meg, hogy nem kommunikálok vele, csak jeleket adok, szerintem még aznap kirúgna engem, vagy legalábbis az biztos, hogy nem lenne eredményes a munkavégzés. Szerintem ez a legkönnyebb, hogy ujjal mutogatunk a másikra, ha valami nem jön össze. Én úgy gondolom, egy felnőtt embernek céltudatosnak kell lennie, vagy vállalnia kell a tetteinek a következményeit. Ha ő úgy dönt, hogy tudatosan, szándékosan futni hagy egy jó lehetőséget, akkor az az ő döntése volt, nem pedig a másik emberé. Ő döntött úgy, hogy az az adott személy mégsem fontos a számára. Mert ha fontos lett volna, akkor beszélt, kommunikált volna.

Miért nem kezdeményez sok lány, amikor tetszik nekik egy fiú? Amikor pedig nem lett köztük semmi, miért a fiút hibáztatják, miért nem önmagukat?