A nők hogy viszonyulnak az olyan férfiakhoz, akik nem akar magasra törni, egyszerű dolgokat kedvelnek?

Persze, van ami jobb, van ami kevésbé jó, és a változatosság önmagában gyönyörködtet. Én is szeretnék egy sportkocsit, vagy a világ ételkülönlegességeit végigpróbálni, de ez nálam, csak mint kiegészítő cél, csak mint bónusz lebeg. Egy kis csillogó konfetti lehetősége, nem pedig életcél. Ha ehetek egy zsíros kenyeret, akkor mosolyogva eszem. Ha a kedvenc ételemet kapom, akkor kicsivel nagyobb mosollyal eszem. Ez a kicsivel nagyobb mosoly bár jól esik, önmagában nem ezen múlik az ember boldogsága, és elégedettsége. Egy furcsa példával élve, ha van öt gyereked, és nagyon szereted őket, akkor teljesnek érzed az életed. Ha mondjuk hat gyereked van, akkor ugyan annyira teljesnek érzed az életed, csak a szereteted immár nem öt, hanem hatfelé árad. Ezért kicsit felesleges is ezt így számokban mérni. Valószínűleg az is ugyan olyan boldog akinek kettő, vagy három, vagy négy gyereke van, már ha maga a család szerető és összetartó. És nem érzi úgy az ember, hogy ha még több gyereke lenne, akkor még több szeretetet tudna kicsikarni magából. Nem érzi úgy, hogy lappang még benne szeretet, ami addig nem tör felszínre, amíg nem születik egy még újabb gyereke. Maximum a szeretet útja és összetétele kicsit más lenne. Tehát, ha én boldog vagyok ezzel vagy azzal, nem érzem úgy, hogy változtatnom kéne bármin, mert még boldogabb nem lennék, maximum kicsit máshogy lennék boldog. Nem tudom mennyire volt ez így érthető.