Lányok, mit gondoltok erről hozzáállásról? Nagyon ostobának és idealistának tűnik?

Nemsokára 25 éves leszek, de még szűz vagyok, nem volt barátnőm, sőt, még egyetlenegy lányt sem csókoltam meg. Ennek részben az az oka, hogy a külső és belső alkatom nem olyan, hogy mágnesként vonzza a lányokat, részben pedig az, hogy nem szeretnék és valószínűleg nem is tudnék belemenni semmilyen kapcsolatba vagy "kavarásba" akkor, ha nem érzem azt, hogy szerelmes vagyok.

Két lányt szerettem eddig: az első szerelem lefedte a gimnáziumi éveket, a második nagyjából az egyetemi éveket, illetve utána még egy évet. Mindkettő viszonzatlan volt, a másodikat néhány hónapja sikerült remélhetőleg véglegesen elengednem és elfelejtenem. A két lány közötti időszakban, illetve az utóbbi pár hónapban úgymond üresjárat volt. Néhányszor ugyan azt gondoltam, hogy most tetszik nekem egy lány, de ezek sosem tartottak tovább két-három hétnél.

Tisztában vagyok vele, hogy jó pár lehetőséget elszalasztottam (mert sosem lehet tudni, hogy egy komoly testi vonzalmon, de csak enyhe érzelmi kötődésen alapuló egyéjszakás kaland után nem alakul-e ki valódi szerelem). Ennek ellenére, ha újraélhetném ezeket az éveket, semmit sem csinálnék másként, és a következő éveimet is úgy szeretném leélni, hogy csak akkor kezdeményezek, csak akkor megyek bele bármilyen párkapcsolatba, ha úgy érzem, megvan a lehető legmélyebb érzelmi kötődés.

Csak hát persze vannak bennem kétségek is, és inkább nem szeretnék belegondolni, hogy esetleg 30, 35 vagy 40 évesen is itt fogok állni hasonló helyzetben, viszonzatlan szerelmekkel a hátam mögött. Na meg nyilván az sem a legjobb, amikor a baráti társaságban egy este csak fiúk ülnek az asztalnál, és szóba kerülnek a barátnők, exek, egyéb hosszabb-rövidebb kalandok, én meg csak ülök, hallgatom őket és azon gondolkodom, hogy lehet, hogy én csinálok mindent rosszul.

Lányok, mi a véleményetek erről? Mit gondolnátok, ha összejönnétek egy hasonló korú fiúval, akiről aztán kiderülne, hogy ilyen okok miatt nem volt eddig kapcsolata a nőkkel?