Azok az emberek, akik huszas éveik közepére sem találtak párt maguknak, mitől lesznek magányosak valójában? (többi lent)

Nekem egyébként az a személyes véleményem, hogy aki bármelyik életkorban úgy dönt, hogy a többi emberre egyáltalán, de tényleg semmilyen szinten úgy en bloc nem kíváncsi (még távolról figyelgetés szintjén sem, vagy olyan értelemben, hogy elgondolkozzon az illetőn), az megérdemli a következményeket. Előzménytől teljesen függetlenül.

Harminc éves koromig tettem a párkeresésre, megvolt a saját dolgom amit véghez akartam vinni és azzal foglalkoztam. Most harminc évesen elkezdtem randizni és nem dőlt össze a világ, csinálni kell és kész.

Én meg leírtam hogy lehet ez a véleményed, csak bizonyos okok miatt támadható. Ettől még lehet bármi. Szóval kérdéses ki mit nem olvas el vagy tud értelmezni. De azért elnézve mit produkálsz, hát kibújt a szög a zsákból... :D Jobbulást.

Bazky, 3-as, nem tudnám, hogy soha írok választ név nélkül, most azt hinném, az én hozzászólásom díszeleg ott, 46%-ra értékelve. Csak annyiban helyesbítenék, ami a szülők felelősségről írsz. Ne feledd, a szülő úgy indu neki, hogy semmit sem tud. Hallott persze dolgokat, utánaolvasott, képezte magát, de valójában a saját gyereke fogja megtanítani a gyereknevelés mibenlétére. Majd ha lesz gyereked, te is rájössz erre. Azt sem tudta szegény szerencsétlen szülő, hogy a számítógép ennyire elmagányosítja a gyereket. Ideje meg nem volt, mert manapság az anyának is dogoznia kell, ha meg akar élni a család.

Nem érdekli őket a "menőségi verseny", és túl érzékenyek/ túl sokat csalódtak másokban. Lehet, hogy voltak már rossz kapcsolataik, nem volt jó, annál inkább jobb egyedül, vagy szakított velük a másik, vagy akár ők szakíkottak, és nem találtak újat; vagy nem szép a genetikájuk, vagy lehetnek akár beképzeltek is, bunkók is, hogy nem lehet sokáig a közelükben megmaradni. Lehet az is, hogy túl kilógtak a sorból, és még ki is voltak közösítve; vagy pl nem voltak kiközösítve, de nem is találtak saját magukhoz hasonló akár "kívülállót" ,akár "különcöt". Lehet az is, hogy pl meghalt az előző párjuk neadjisten, és kezdetben ismerkedtek még, de aztán nem találtak ugyanolyan jót. Lehetnek önbizalomhiányosak is; vagy pedig lehetnek olyanok is, akik várták, hogy a "szájukba repül a sültgalamb", de nem tettek semmit érte; voltak akik feladták, vagy még most is próbálkoznak, de mindig elutasították őket, vagy "barátzónázták " őket. Vagy például nem annyira okosak, vagy pl nemtom bántják a körülöttük élőket, akár bogarakat is esetleg; meg nemtom. Pl lehet, hogy unalmasak, vagy pl túl szegények, és heti 3X fürdenek, nincs pénzük fodrászra se, maguktól nem tudják olyan jól belőni a hajukat; nincs pénzük szép ruhákra, amikben jól és önmaguknak, és határozottnak, magabiztosnak éreznék önmagukat; lehetnek akár túl magasak az elvárásaik is másokkal szemben, vagy akár önmagukkal szemben is túlzó, túlzott elvárások, vagy pl 10 gyereket akarnak, akkora nagy családot akarnak, és annyinak pl nehéz helyet biztosítani, meg eltartani; vagy például eddig olyanokba akadtak bele a kis útjukba, akik hozzájuk képest túl vallásosak voltak, vagy pedig ők voltak túl vallásosak a másik félhez képest, és nem nagyon fértek egymás mellett; vagy pl beteg rokont ápolnak, nincs idő mellette párkapcsolatra, vagy pl nemtom esetleg családja annyira lerombolta őt lelkileg, hogy már nem is mer nyitni mások felé, meg nem is mer önálló lenni, és kvázi egy "nagy gyerek"ről van szó, aki totál éretlen egy párkapcsolatra mások szerint , vagy ő gondolja magát annak; vagy például esze ágában sincs lehorgonyozni valaki mellett; mert karrierista, vagy úgy eleve nem érzi szükségét egy párkapcsolatnak; vagy csak úgy simán nem , vagy fél, hogy lejjebb kéne adnia az igényeiből, a másik ember meg akarhatná őt változtatni, vagy féltékenykedne, és ő ezekből nem kér.