Arról miért van mindenkinek szép hosszú listája, hogy mit akar a másiktól (elvárások), azt miért nem nézi hogy ő mit tud adni?

Csak kíváncsiságból, milyen nemű vagy?

Ezzel egyetértek:

"A nők meg a karrierjüket, fizetésüket, tanulmányaikat mutogatják, miközben ez meg a férfiak szemében játszik elképesztő kis szerepet a választásban más dolgokhoz képest."

A legtöbb társkeresőn van "milyen vagyok" és "milyen társat keresek" rovat is. Ugyanis a kettő párhuzamosan működik. Attól, hogy az embernek vannak elvárásai, attól még fontos az is, hogy amit ő nyújtani tud, a másik azt keresse.

Személyes megjegyzésem: ha egy férfi nem értékeli bennem az eszemet, a sikereimet, akkor mi nem egymást keressük. Én ugyanis nem a konyhában képzelem el az életem, és nem azt tartom az életcélomnak, hogy őt boldoggá tegyem. Tehát azért azokat "mutogatom" magamból, amit, mert ezek tényleg fontosak számomra és ezzel máris jelzem, hogy senki kedvéért nem fogok lemondani róluk.

Mert látni is kell, nem csak nézni! Amilyen a világ, olyanok az emberek is. Meg fordítva!

Egy őrületn rohanó világban, ahol rogyásig vannak a polcok, ahol a színpaletta minden árnyalatában megkaphatsz mindent, akkor az emberek szerinted miért olyanok egymással amilyenek?

Fogyasztói társadalom! Fogyassz, költs, fogyassz, költs...

Itt már nem lehet elkülöníteni az emberi értékeket a vágyaktól. Az a rossz az egészben, hogy maga a személy ebből az ég világon semmit sem vesz észre. A mindennapokban használt tárgyak, szolgáltatások többsége függővé tesz, persze ezt sem látja senki, betudják a modern világ nyújtotta előnyöknek. Én ezt elfogadom, de az örök szabály szerint, mindennek ára van. Olyan nincs, hogy ha nyerek, akkor valahol, valaki vagy valami nem veszít.

Mivel ilyen eszméletlenül és megállíthatatlanul pörög minden, így az emberek is. Mindenki tárgyként kezel mindenkit, még akkor is, ha ezt ő nem így látja. Ezen felesleges is vitatkozni, mindenkinek maga felé hajlik a keze. Innentől kezdve nincs idő összecsiszolódni, türelmesnek lenni, minden azonnal kell, és e lehető legjobb minőségben.

Az emberek többsége egy maguk által kreált álomvilágban élnek, saját maguk pedig egy hazugság gyárban dolgoznak. A kirakatban mindenki sokkal többet akar mutatni, mint amilyen valóságban. Nekem már hobbimmá vált az ismerkedés. Olyan érdekes, hogy szinte kivétel nélkül mindenki lehet osztani minimum kettővel, mert amit mutat magáról, és ami a valóság az két külön világ.

Sőt, aki rendben van magával és a világgal, azt nem is igazán érdekli az a komédia, amit a többség produkál.

Én, mára már tisztában vagyok vele, hogy mit tudok nyújtani, s ugyanazt várom el körülbelül. Ezért is vagyok egyedül... :-D

44f.