Miért egy külön faj számomra a női nem, miért nem érzem elég jónak magamat hozzájuk?

21 éves egyetemista vagyok. 90%-ban a csoporttársaim lányok. Sem a középiskolában sem pedig az egyetemen nem keresik a társaságomat. Köszönünk egymásnak, a jegyzeteket mindig megosztjuk egymással de a lányok sohasem néztek "úgy" rám. Szóváltás szintjén sem vagyok velük kapcsolatban. Nem is érzem magamat jónak hozzájuk. Ismerkedni meg sem próbáltam velük mert tudtam, hogy jönni fog egy sokkal jobb nálam. Ne vesztegesse rám az idejét. Annyira nem hiányolom a nőkkel való kapcsolatot de néha előtör belőlem a hiányérzet és az, hogy nekem sohasem volt senkim sem. Látom, hogy mások milyen boldogok és szíven üt amikor szembesülök vele, hogy nekem sohasem lesz/lehet.