Ez már nem is szerelem, mégsem hagyjuk abba, miért?

Lehet, hogy a tini kapcsolatok közé kéne tennem, annyira nevetségesek vagyunk. Én 20, ő 22. Sok baj volt a kapcsolatban, általában azért, mert a barátoknak mindig más lányok tetszettek, irogatott nekik stb. És ez nyilván nem esett jól. Próbáltam megbeszélni milliószor, de ő sosem mondott semmi használhatót. Nem feküdtünk le egymással, aztán egyszer fogtam magam, hazajöttem, azóta igazából vége. De mégis talalkozgatunk, ott vagyok náluk vagy fordìtva, ő nálunk, zavar, ha nem figyel rám, én sem figyelek rá, ha hozzámér, egyszerűen nem érzek semmit, ha én hozzáértem, nem történt semmi. Szóval nem vonzódunk egymáshoz szexuálisan, legalábbis belőlem ez teljesen elment, mégis együttvagyunk, engem zavar, hogy mondok valamit és nem is figyel, hogy gyerekes, mégis vele vagyok. Nem tudom, miért, nem megy az elszakadás, pedig már rég meg kellett volna történnie, mert egy méreg volt az egész. Esetleg valakinél hasonló?