Mit kezdjek ezzel?

Sziasztok.

Azért fordulok hozzátok mert már nem tudom mit tegyek. Folyamatosan egy adott problémán jár az agyam.

A minap betöltöttem a 21.életévemet. Soha nem éreztem azt hogy lemaradtam volna a világról, ahogy most sem...

Adott egy 2 éves kapcsolatom, túl vagyunk az eljegyzésen,talán néhány év múlva esküvő is lesz, család alapítás. Szeretem őt, de a kezdeti láng mintha alább hagyott volna, vagy csak megszoktuk hogy itt vagyunk egymásnak.

De ez nem is gond. Szeretem a nyugodt összebújós tv-zős estéket, az együtt főzést még az együtt takarítást is.

Ebben még semmi rossz, mert otthonossá válunk, azonban néhány hónapja elkezdtem dolgozni egy helyen. Tanuló vagyok bent.

A kezdetektől fogva, kedveltem bent egy 30 éves férfit, aki ott dolgozik már 5 éve , többek közt azért mert ő volt az egyetlen aki képes volt felnőttként kezelni, egy - egy barátságos mosolyt ejteni és bemutatkozni.

Azonban hiába volt kedves, minden alkalommal a hideg rázott tőle. Dadogok, nem tudok beszélni és elbaltázok mindent.  Nem tudom hova tenni ezt az érzést.

A párommal mai napig minden rendben. Nem akarom megcsalni, nem tudom mi ez az érzés. Szeretem őt, de néha olyan gondolataim vannak biztos ezzel az emberrel akarom leélni az életem? Tőle akarok gyerekeket? Egy gyerek nagy felelősséggel jár, nem lehet visszafordítani. Nekem nem a bulik hiányoznak csak úgy érzem megőrülök.

Megakarom menteni a kapcsolatom, mert nem volna szabad ezt érezzem. A párom egy jó ember. Akármi nyűgöm-bajom van ő az első aki támogat, aki segít aki megért.

Hideget -meleget szívesen meghallgatok.

Megköszönném a tanácsokat.