Hogyan döntenétek a helyemben? Szeretem, mégis szenvedek.

Még mielőtt leírnám a történetet, szeretném jelezni, hogy két férfi párkapcsolatáról van szó, aki nem tud építő jellegű tanácsot adni, csak sértegetni, inkább ne írjon.

Kissr osszetett a sztori, de igyekszem erthetoen leirni;3 eve vagyunk egyutt a baratommal, en 22 vagyok, o 33 eves. Elvalt orvos, 2 gyermek edesapja. En egyetemre jarok meg, igazabol teljesen rendben volt a kapcsolatunk, egy honapja vannak kisebb vitaink.

En levelezo tagozatra valtottam az egyetemen, hogy dolgozhassak is. Nagyon osszevesztunk ezen, mert o nem szeretne, hogy dolgozzak, csak tanuljak. Viszont en nem szeretnek anyagilag tole fuggeni, sajat labamra szeretnek allni.

Az ido mulasaval tultette magat ezen, neha voltak megjegyzesei, mert egy pizzeriaban kezdtem el dolgozni pultoskent. Kisse serto volt magamra nezve is, amikor prolikent jellemezte az ilyen dolgozokat...

Nehezen de elfogadta, ment minden rendben.

Ahogyan irtam is, a hazassagabol szuletett 2 gyermeke, egy 9 eves fiu, es egy 5 eves lany. Valas utan jottunk ossze, latogatta oket rendszeresen, nem volt problema.

Egy honapja viszont nem megy hozzajuk, es mindig a munkara fogja az okat, es hogy inkabb mi kettesben menjunk valahova. Engem bant, hogy nem latogatja a gyermekeit, pedig semmi kozom hozzajuk. Minden nap megkerem, hogy menjen el hozzajuk, biztosan hianyzik az apjuk, ami ertheto. Emellett kisse megvaltozott a szemelyisege is, mar bulizni sem jarok, mert csak veszekedes a vege, hiszen szova teszi, utolso alkalomkor pedig el sem engedett.

Talan az eletkor kulonbseg lehet ennek az oka, a 11 ev.

Kisse ugy erzem, mintha mar nem egyenrangu partnerek lennenk a kapcsolatban, az egyuttletekkor is neha mar sokkal dominansabb es "eroszakosabb", mint regebben. Ha a barataimmal szeretnek elmenni csavarogni, jon o is, allandoan mellettem akar lenni. Azonban azt gondolom egy kapcsolatban is kell mindenkinek egy kis szabadsag, maganelet.

Nagyon szeretem, es nem akarom elvesziteni, de vannak nehez pillanatok a viselkedese miatt.

Engem a legjobban az bant, hogy elhanyagolja a gyermekeit az utobbi idoben, anyagilag nem, de lelkileg igen, ami rosszabb lehet.

Probaltam vele a parkapcsolati problemainkrol beszelni, de szerinte nincs gond a kapcsolatunkkal es mindig egyuttlet az ilyen bedzelgeteseknek a vege.

Azt erzem, hogy eluralkodott folottem es nem egyenraguak vagyunk mar, ennek ellenere is szeretem.

Hogyan tudnek hatni ra, foleg gyerek temaban?

Koszonom a segitseget! 😊

Szep napot,

Ádám