Mit tegyek, ha a lány nem fejezi ki a szeretét? Érdemes folytatni? (2 hónapos kapcsolat, lent)

Egy nagyon csendes, rejtélyes lányról van szó. Nekem ő az első barátnőm, neki én a 2.

Testi téren mindig mindent, akár egy puszit is én kezdeményezek, de ezen túl teszem magam.

Viszont szóban sem képes semmilyen szeretetet kimutatni. Ha mondom neki, hogy hiányzik, akkor annyit mond, hogy "Örülök" vagy neten küld egy mosolygós smiley-t, sosem mondja azt hogy "Te is nekem". Vagy esetleg magától bármilyen érzelmet, gondolatot kifejezni irántam szintén lehetetlen.

Tegnap könnyezve aludtam el, nagyon megbántott este. Neten beszéltünk (csak a hét vége fele tudunk találkozni) és minden jól ment, ahogy szokott. Aztán a beszélgetés végén megjegyeztem, hogy amúgy sokat gondoltam ma rá.

És erre az a válasz jött, hogy "Tudom milyen érzés :) " És megkérdeztem tőle hogy ezt hogy érti. De csak ennyit tudott mondani újra. Megkérdeztem tőle, ha rám érti ezt, miért nem azt mondja, hogy "Én is rád" ? Vagy általánosságban érti?

És erre mondta, hogy mindkettő módon.

Hogy lehet valaki ilyen érzéketlen, hogy visszautal az előző szerelmére...? Az érdekelt végig, hogy nekem szól-e, vagy általánosságban mondja (azaz volt barátjára is gondol) Ez kiverte nálam a biztosítékot.

Aztán írta később, hogy sosem tudta ezt szóban kifejezni és sajnálja.

Viszont ezzel kikészít engem. Minden bók, stb amit kaphatnék, mivel nem "vállalja fel" az ellenkezőjére sül el: egy általános személytelen megjegyzést fűz hozzá, amivel viszont a rémálmom válik valóra. (a volt barátjára történő legkisebb emlékeztetés is kikészít, ez részben az én gyengeségem is, komplexus stb)

Nem gondolkodom átlagosan a szerelemről, szeretném ha egyfajta lelki társak lennénk és 1 nővel szeretném leélni az életem is. Nem érzem, hogy különleges lennék neki, viszont nekem olyan nő kell, akivel mindketten a világot látjuk a másikban. Olyan szerelemre vágyom, mint a filmekben, még ha nevetségesen is hangzik. (de nem várok el tökéletességet nyilván, ahogy egyikünk sem az)

Hiába írtam ezt le neki, hogy mennyire bánt engem hogy nem fejezi ki magát soha... annyit írt, hogy "Igen értem :/"

Egyszerűen annyira EQ szegény, vagy nem tudom hogy mondjam... Semmilyen önismerete nincs szerintem.

(nekem van, de nem arra értem, hogy tetszik is, amit megismertem magamból... Csak sokkal jobban tudok a gondolataimről, érzéseimről beszélni, még ha negatív is amit látok, mint ő)

Ha lenne egy kis önbizalmam, otthagynám, ez nem is kérdés. De annyira félek, hogy nem találok olyan lányt mint ő, akire ennyire normális, rejtélyes, de mégse elvont és még gyönyörű is...

Alapból zavar a volt barátja, már maga a tudat (tudom, hogy nem kéne, tisztában vagyok vele hogy mennyire gyerekes ez és gyengeségem, nem való nekem kapcsolat stb ezt ugorjuk át légyszi). Amit elfogadok, csak legalább ne merüljön már fel, ne legyen a legkisebb utalás se. Miért olyan nehéz ez?

Tehát nem mutat ki felém semmi szeretetet + közben a barátjával amíg engem megismert, még a kapcsolat után is 2 évig hetente beszéltek kb "baráti" szinten és akkor csodálkozik, hogy mindent túlgondolok... A lány szakított vele, nem akar tőle semmit, stb lezárult, ezt is nagy nehezen megbeszéltük (nem tudja kifejezni magát ugye nagyon), ebben hiszek neki.

De ezek az apróságok, azzal hogy irántam semmit sem képes kifejezni, szinte szorongást okoz nekem. Mit tehetnék?