"Szeretlek"-re azt mondani, hogy?

Ez pont olyan, mint, amilyen választ én kaptam egyszer:

- Szeretlek.

- Köszönöm.

Nem volt hozzáfűznivalóm, értettem, hogy ő nem éppen úgy érez, ahogyan én.

Lehet, hogy ez nagyon gáz, de én soha nem tudnám senkinek sem visszamondani, hogy szeretem....

Talán azért nem, mert annyira rosszul bánt velem az összes férfi, akivel találkoztam és jól kiforgattak magamból, de ezt az egyet megtartottam magamnak, mert nem akartam teljesen kiadni magamat. Meg persze nem is éreztem igaznak, hogy visszamondjam.

Figyeljetek nem mindenki képes arra hogy kimondja ezt a szót. Esetleg zavarba hozza annyira a szitu hogy bénán reagál.

Egyszer egy fiú szerelmet vallott nekem. A semmiből azt mondta azt hiszem beléd szerettem, szerelmes vagyok. Nekem is nagyon tetszett a fiú nem azt mondom hogy nem szerettem de az ismerkedés elején voltunk még csak s nálam mindig lassabban mentek a dolgok. Úgy meglepodtem hogy ijedtemben elkezdtem kuncogni és azt mondtam dehogy szeretsz még. Ahogy kimondtam rajottem hogy óriási hibát követtem el ezzel.

Azóta is szégyellem magam emiatt de esküszöm nem bántani akartam csak egyszerűen nem tudom miért de így reagáltam.

Nem ezt akartam mondani hanem hogy én is nagyon kedvelem (persze nem voltam még belezugva mert az elején voltunk még nagyin)

Nem írtál sokat hogy mióta tart de légy türelmes még egy darabig aztán meglatod. Én anno ezt elbaltáztam tudom..

A jelenlegi párom egy év után mondta ki először hogy szeret, én kb 7 hónap után.

Mindkettőnk úgy érzi hogy ez fontos jelentőségű szó nem dobalozunk. Egyébként a tettek számítanak szerintem.

25N