Miért van az, hogyha szerelmes az ember akkor nem tud enni napokig-hetekig vagy akár hónapokig?

Én is így voltam, állandóan rá gondoltam és nem érdekelt

hogy férjnél volt mert az érzéseknek nem lehet parancsolni.

A legnagyobb problémám az volt hogy nem lehet az enyém.

Munkámat és a barátokat elhanyagoltam gyakorlatilag idegroncs lettem. Öngyilkosságon is gondolkodtam egészen

addig míg meg nem ismertem a férjét.

Értelmes tanult(talán nagyon is) ember de amúgy nem százas a csóka. Legnagyobb bánatomra kiderült hogy a

csaj se az. Finoman szólva összeillenek.

Az én illúzióim viszont porba hulltak.

Lassan helyrejöttem és az idegnyugtatókat is kidobtam.

Ha bemész egy helyiségbe, a rengeteg illat/szag közül csak a legerősebbet, a legmeghatározóbbat érzed. Ha többféle mérgező vegyülettel kerülsz egy időben kapcsolatba, a májad csak a legerősebbel veszi fel a versenyt. És sorolhatnám napestig.

Ugyanígy van ez az ösztönök szintjén is. Amikor szerelmes az ember, a fajfenntartási ösztön minden mást háttérbe szorít, még a létfenntartási ösztönt is.